Együtt maradt az Arcvonal-közösség

„[…] azt kívánom, hogy legyen ez a kötet egy küzdelmes korszak hiteles krónikája” – ezzel zárja a Volt egyszer egy Arcvonal című könyv ajánlójába írt gondolatait Orbán Viktor miniszterelnök, aki számos politikushoz, irodalmárhoz, művészhez hasonlóan egykor vendége volt a ma már nem működő Arcvonal kávéháznak. Ők is ott vannak a Püski Kiadó gondozásában megjelent, a kávézó történetét megörökítő, képekkel gazdagon illusztrált kiadványban, amelyet a Hegyvidék Galériában ismerhetett meg a nagyközönség.
Pokorni Zoltán polgármester a bemutatón megemlítette, hogy ő maga is írt néhány sort a könyvhöz, részese lehetett a közösségnek. Mert az irodalmi kávéház nemcsak egy hely volt, hanem maradandó közösséget alkotott. Ezt bizonyítja, hogy sok évvel később a Hegyvidék Galéria megtelt az Arcvonal hívó szavára.
„Emberekből építünk várat, ezért különösen fontos a megmaradás hogyanja. Az lesz sikeres, aki nem mutatja magát másmilyennek, hanem őszinte, emberi, mint amilyen a kávéházat létrehozó Mendelényi Zoárdné, Tünde. Ez a tartósság záloga, erre emlékezünk, és őrizzük meg a szívünkben” – emlékeztetett Pokorni Zoltán, aki Fonti Krisztina alpolgármesterrel együtt képviselte a Hegyvidéki Önkormányzatot a könyvbemutatón, és szólt néhány szót a Királyhágó téri Hegyvidék Galériáról is.
Elmondta, hogy ebben a helyiségben működött korábban a kerületi gyermekkönyvtár, ami aztán az Ugocsa utcai mozi helyére költözött. Miután egy kávéház létrehozásához nem járult hozzá a társasház, ezért végül gyógyszertár nyílt itt. Az eredetileg többszintes, lépcsőkkel összekötött üzlet mostani, a Hegyvidéket idéző „hullámzó” kialakítását a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egyik diákja álmodta meg az átépítésre kiírt pályázaton.
Kondor Katalin újságíró, a rendezvény moderátora kiemelte, hogy az Arcvonal kávéház négy évig működhetett, ez idő alatt helyet adott az egyként gondolkodóknak az őszinte beszélgetésekre, véleménycserére. Be lehetett menni mindenféle kötelezettség nélkül, részben ezért is lett vége: a fogyasztás nem volt elég a fenntartásához.
A kezdeteket felidézve Mendelényi Zoárdné arról beszélt, hogy a 2002-es választási eredmény után úgy érezte, szükség van egy irodalmi, kulturális, politikai találkozóhelyre, ahol összejöhetnek a hasonlóan gondolkodók. Felkérte a Püski és a Masszi kiadókat, hogy támogassák az ötletet, így indulhatott el a Haris közben az Arcvonal, amely néhány évvel később „az anyagiak szorítása miatt szűnt meg”.
Püski István kiemelte, hogy a kávéház kulturális vállalkozás volt, politikai célokkal. Összegyűjtötte azokat, akik a 2002-es választás után ki akarták magukból beszélni a problémáikat, és megosztani az ötleteiket másokkal. Mindig a kultúra rendbe hozása az elsődleges feladat, mert az termeli ki a nemzeti gondolkodású közgazdászokat, akik nélkül a gazdaság sem működhet sikeresen. Jó hír – tette hozzá –, hogy ez a folyamat jól halad.

M.