Keringő a terített asztal körül

Régi közhely, tehát igaz, hogy nemcsak a szánk, hanem a szemünk is velünk eszik. Éppen ezért ne csak az ünnepi alkalmakra készüljünk lázasan terítési ötletekkel, igyekezzünk a hétköznapi asztalt is megtisztelni gusztusos tálalással!
Mindnyájan tudjuk, mit tesz egy kis csokor tavaszi virág az asztalon, amikor kint zuhog az eső, vagy netán hóvihar van. Egy ilyen apró gesztus az egész napunkat megszépítheti, hiánya pedig el is ronthatja aznapi hangulatunkat. Ha kedvetlenül terít asztalt a háziasszony, bizony, hiába minden jó falat, rossz íz maradhat a szánkban. Íme tehát néhány aranyszabály és jó tipp az asztalterítéshez!
Nem kell mindig súlyos damaszt… Teljesen mindegy, hogy az értékes ünnepi terítővel vagy egy rusztikus hétköznapival, esetleg szettel terítünk, mindennek makulátlanul tisztának, frissen vasaltnak kell lennie. A pecsétes vagy gyűrött terítő fölött az étel is csak feleannyira ízlik, a folt ugyanis mágikusan vonzza magához a tekintetet, és így zavarja az élvezetet. Az egyszerű, de tiszta, jól vasalt terítő, vagy egy vidám szett több örömet okoz, mint a legdrágább, ám foltos damaszt. Szép, régi szőtteseket, takarókat is feltehetünk az asztalra, így színben, mintában is felüdíthetjük az összhatást.
...nem kell folyton porcelán, kristály és ezüst evőeszköz! Tökéletesen hibás szemlélet, ha mindennap ugyanazzal a pohár- és étkészlettel, evőeszközzel terítünk, még akkor is, ha ezt a legértékesebbel tesszük. Ugyanúgy, ahogy a főztünkkel változatosságot hozunk az asztalra, a terítékkel is ezt kell megcéloznunk.
Ehhez, persze, szükségeltetik egy teljes étkészlet. Annyit vásároljunk, ahányan rendszeresen körülüljük az asztalt. Érdemes többfélét venni, akár élénk színekben is, a majdani szürkébb, borúsabb napok felvidítására. Rusztikust a vagány ételekhez, franciásat a finom, előkelő étkekhez. És így tovább… Ha pedig a megszokottnál többen ülik körül az asztalt, nyugodtan tálalhatunk vegyes étkészlettel, tarka összevisszaságban, az is egy külön stílusvilág.
…és végül hogyan állítsuk össze a menüt? Nem is olyan kis dolog egy menü tökéletes összeállítása. Sok apró megszívlelendő nüanszon múlik minden. A legfontosabb szabály, hogy először jönnek a könnyebb, kímélő ételek, csak aztán a nehezebbek. Aki ezt fordítva csinálja, azaz nehéz, agyonfűszerezett előételt választ, elveszi a kedvet a további fogásoktól, a vendéget telíti, elrontja az étvágyát, érzéketlenné teszi az ínyeket.
Soha ne tálaljuk kétszer ugyanazt! A menü lényege a változatosság, ezért tilos kétszer feltűnnie ugyanannak az alapanyagnak (hal, szárnyas, vadhús stb.). Ez a köretekre is érvényes: például ha babsalátát készítünk, akkor semmiképpen se adjunk bablevest. Soha ne ismétlődjék a főzési eljárás, mert ez végtelenül unalmassá tenné a menüt!
Ügyeljünk arra is, hogy a színek változatosságot hozzanak az ételsorba. Egyrészt nem szerencsés két hasonló színű mártást felvonultatni, ugyanakkor bebizonyították, hogy minél több szín szerepel egy tányéron, annál gazdagabbnak, táplálóbbnak érzi az ember a fogást.
Érzékkel kell tehát összeállítani a menüt, nem beszélve arról, hogy meg kell felelnie egyéb kívánalmaknak is, például ne legyen hizlalós, és ne essen kívül a mai táplálkozástudomány törvényein.

(Kövesdy)