Versenyek, szép ruhák és pörgés

– Ön is szeretett táncolni gyerekkorában, mint a legtöbb kislány?
– Természetesen! Már óvodában imádtam, mindig szerepelni akartam a táncos műsorokban. Tulajdonképpen egyenes volt az utam az akrobatikus rock and rollig. Hároméves koromtól ritmikus gimnasztikáztam, tizenegy éves koromig folytattam, közben kezdtem el az akrobatikus rock and rollal foglalkozni.
– Miért maradt az utóbbi mellett?
– A sok tanulás miatt egyre kevesebb időm jutott rá, ezért választanom kellett. Mivel szerettem a versenyeket, a szép ruhákat és azt a pörgést, amit a rock and roll adott, nem volt nehéz a döntés. Viszont azóta is hálás vagyok a ritmikus gimnasztikának, hiszen elsősorban ennek köszönhetem a ritmusérzékemet és a hajlékonyságomat.
– Hogyan indult a sportolói karrierje?
– Kicsiként a Musztáng egyesületben kezdtem, aztán az egyesület túlnőtte magát, ezért több klub kivált belőle. Szerencsére az edzőm is alapított egyet, így továbbra is együtt tudtam dolgozni vele. Jelenleg is ebben az egyesületben, a Rock and Magic SE-ben táncolok.– Mely táncos és akrobatikus elemek a kedvencei, és mennyire nehéz ezeket betanulni?
– Formációs táncos vagyok, ezért a spárga, az ugrás és az akrobatikák a kedvenceim, mert ezek mutatnak a legjobban a színpadon. Nagyon nehéz elemek, főleg az ugrások, mivel egyszerre kell végrehajtani, ami sok gyakorlást igényel. Külföldi versenyeken sokszor jönnek oda hozzánk, és kérdezik, hogyan tudjuk ilyen szépen megcsinálni. Az akrobatika pedig azért rendkívül nehéz, mert azonkívül, hogy nagy izommunka kell hozzá, az összhangot sem szabad eltéveszteni.
– Az akrobatikus rock and rollban többféle kategória létezik, ezek közül melyikben szokott a leggyakrabban versenyezni?
– Jelenleg a felnőtt nemzetközi nagyformáció kategóriában versenyzem, itt a legkomolyabb a konkurencia. Aki a legjobbak között van, az világversenyeken is indulhat, ezért óriási a rivalizálás. Juniorként táncoltam kisformációban is, amit szerettem, mert látványos, és a csapattársaim nagyon jó barátaimmá váltak. Nem tudnám elképzelni nélkülük a hétköznapjaimat.
– Hogyan állítják össze a koreográfiákat, miként választják ki a zenéket? Van ebbe beleszólása a versenyzőnek?
– A koreográfia és a zenék kiválasztása mögött rengeteg a munka, ez az edzőinket dicséri. Ha viszont van egy jó ötletünk, mindig nyitottak.– Melyik koreográfia áll a legközelebb a szívéhez?
– Az összes koreográfiát, amit eddig táncoltam, ugyanannyira kedvelem. Mindegyik más és más emléket idéz fel. Például szeretem visszanézni a videókat azokról a versenyekről, amikor tizenegy éves voltam, olyankor eszembe jut az akkori életem. Nálunk a koreográfiák általában egy téma köré épülnek, vagy azt dolgozzák fel, így még érdekesebbek. Az idei szezonban a Diótörő volt soron, nagyon sok jó visszajelzést kaptunk mind a zsűritől, mind a közönségtől, barátoktól.
– Megkapta a jó sportolóknak és jó tanulóknak járó kerületi elismerést. Hogyan lehet a kettőt okosan összeegyeztetni?
– Annyi biztos, hogy nagyon komoly időbeosztást igényel. Próbálom az időmet olyan hatékonyan kitölteni, ahogyan csak tudom. Legtöbbször még hazafelé a buszon is tanulok, vagy a versenyekre utazáskor. Azt sajnos nem tehetem meg, hogy hazaérek, és kicsit lepihenek, sorozatot nézek, mert akkor késő este is tanulnom kellene. A pihentető alvás sportolóként elengedhetetlen! Az órákon igyekszem százszázalékosan figyelni, hiszen ezáltal is csökkenhet az otthoni tanulnivaló mennyisége.
– Hogyan támogatja az iskolája?
– Nyugodtan mondhatom, hogy minden támogatást megkapok. Gond nélkül elengednek a külföldi versenyekre, és igazolják a hiányzásaimat. A legtöbb tanár elnézi, ha néha egy-egy felelésre nem készülök fel egy hosszú versenyhétvége után.
– Gondolkodik már a továbbtanuláson?
– Egyelőre a természettudomány iránt érdeklődöm, biológia- és kémiafakultációs vagyok. Itthon szeretnék továbbtanulni, a jelenlegi célom az orvosi egyetem. Bár még nem döntöttem el véglegesen, mert más is érdekel, például a kutatás.
– Milyen önöknél egy sportos karácsony?
– Az egyesületem mindig rendez egy év végi gálát, amelyen megajándékozzuk egymást. A családommal pedig van egy szokásunk, amit imádok: minden karácsonykor a testvéreimmel együtt kapunk egy társasjátékot. Órákon át tudunk vele játszani, az éjféli mise kezdetéig, mert oda mindig elmegyünk.

(-os)