Adventi hangulat a Szalonegyetemen

Szeretetteljes hangulatban telt a Szalonegyetem decemberi előadása. Elsőként a Süni Óvodába járó gyerekek adtak vidám műsort – mint Menyhárt Éva, a Hegyvidéki Kulturális Szalon vezetője fogalmazott, a nézőkénél csak a kicsik arca volt mosolygósabb ezen a napon.
Advent és karácsony vallási üzenetéről, valamint az ünnepkörhöz kapcsolódó népszokásokról beszélt Kocsis István plébános, az Istenhegyi Szent László Plébánia vezetője. Elmondta, hogy adventkor vidéken a mázas padlót kimázolták, az ablakokat megmosták, megtisztelték a vendéget. Krisztus előtt az emberek áhították a Megváltó eljövetelét, akit Isten Ádámnak és Évának megígért. Ma rohanó világban élünk, senki sem szeret várakozni, idegesek vagyunk, mindenki menni akar tovább valahová.Pedig a várakozásnak is meg kell adni a módját, ahogyan a róka mondja a Kis Hercegben: „Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.” Ez utóbbi veszik el egyre inkább, ám advent ideje rendkívüli módon alkalmas arra, hogy mégis megélhessük a csodát. A hívő ember ekkor nemcsak az otthonát, hanem a bensőjét is rendbe teszi.
„A lényeg, hogy azt a derűt, mosolyt, játékosságot, amit a gyerekeken látunk, tegyük a sajátunkévá, és tudjuk továbbadni” – fogalmazott István atya, majd arról is szólt, hogy az ajándékadás lényegi része a készülődésnek; akkor válunk igazán felnőtté, amikor annak örülünk, ha adhatunk. Persze, ez nem pótolhatja a szeretetet.
Az adventi koszorúról elmondta, hogy az örökzöld fenyő az örökkévaló Istent, a zöld a reménységet, a lila a bűnbánatot, a rózsaszín az örömet, boldogságot jelképezi. A minden héten meggyúló fények Jézus születésének közeledtét hirdetik. Adventnek emellett vannak kiemelkedő szentjei, akik életük példájával segítenek abban, hogy megéljük karácsony üzenetét.A néphagyományban jeles esemény december 16. és 24. között a szentcsalád-járás. Ilyenkor az emberek meglátogatják rokonaikat, ismerőseiket; ehhez vidékenként meghatározott kötött imádság tartozik. Nagyvárosban ritkább a betlehemezés, holott ez is kedves szokás. A pásztorjáték gyakoribb, ebben a betlehemi jelenetet játsszák el a gyerekek. Sok helyütt él még a regölés hagyománya, amikor bottal a kézben, rigmusokat mondva űzik el a boszorkányokat.
A Kis Hercegnek mondta a róka: a megszelídíteni azt jelenti, kapcsolatot teremteni. Ha megszelídítesz, akkor már szükségünk lesz egymásra. Mert az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít. Sok-sok ilyen testvérünk van a világban, akihez Krisztus szelídségével, megbocsátásával, szeretetével kell fordulnunk – zárta szavait István atya.
Néhány nappal később advent üzenete a gyakorlatban is célba ért az Istenhegyi Szent László Plébánia jótékonysági süteményvásárán. A hívek saját készítésű finomságokat árultak – a lekváros hájas sütemény volt a sláger –, ezeket teával, kakaóval, forralt borral kínálták. Nagy sikert aratott a kezdeményezés, ami arra is alkalmat adott, hogy a környéken élők egymás mellé üljenek, és még jobban megismerjék a többieket. A bevételt a hegyvidéki Vakok Batthyány László Gyermekotthona, valamint a beregszászi Szent Miklós-plébánia kapja meg.

-os