„Igazi sportos karácsonyunk van!”

– Az olimpiai bajnok legendás magyar öttusázók hatására választottad ezt a nem éppen könnyű sportágat?

– Mivel hatévesen kezdtem el öttusázni, akkor még nem ismertem a sportág híres képviselőit. A szüleim azt látták, hogy nagy a mozgásigényem, és szeretek futni, ezért tereltek az öttusa – eleinte még kéttusa – felé. Az évek során megismertem a sportág mai nagyjait: Kasza Róbertet, aki a KSI-ben edz, ahol én is, Földházi Zsófiát, Kovács Saroltát, Marosi Ádámot. Közülük Kovács Sarolta vált a példaképemmé.

– Azt mondják, ez a legkomplexebb sportág. Egyetértesz ezzel?

– Kéttusában csak úszás és futás volt, az nem tűnt annyira összetettnek. Ám ahogy fokozatosan „jött” a többi, egyre jobban éreztem, milyen sokféle képességet igényel ez a sportág. A triatlon sem semmi, de az öttusánál szerintem nincs komplexebb!

– Melyik egyesületben sportolsz, és mióta?

– Hét és fél éve vagyok a KSI SE öttusaszakosztályának versenyzője. Ez Budapest legrégebbi, az ország legeredményesebb öttusaműhelye. Amióta elkezdtem, a kortársaim közül sokan abbahagyták, vagy átigazoltak, de én kitartok a KSI mellett.

– Hogyan lehet ilyen különböző képességeket igénylő számokra ugyanúgy koncentrálni?

– Én egyelőre még csak úszásban, futásban és lövészetben versenyzem, de a lovaglást és a vívást is gyakorolom már több éve. Nem könnyű a versenyeken az úszás után nem sokkal a futópályán teljesíteni, aztán pedig fáradtan még a kombinált számban – futásban és lövészetben – is jól szerepelni. Ezt még fejlesztenem kell, de úgy érzem, idővel összeáll a kép, és többfelé is tudok majd összpontosítani.

– Melyik a kedvenc számod, és miért?

– A lovaglást, amit még nem űzök versenyszerűen, kilenc éve gyakorolom, nagyon a szívemhez nőtt. Imádom az állatokat; tudom, ha megvan a kapcsolat lovas és ló között, akkor együtt bármit el lehet érni. Az edzéseim általában szombat hajnalban vannak, de képes vagyok aznap is nagyon korán kelni, hogy lóhátra ülhessek. A nemrég felújított Nemzeti Lovardába járok, ami csodálatos helyszín!

– Öttusában nemcsak egyéni, hanem váltóversenyt is rendeznek. Mennyiben más ez utóbbi?

– A váltóversenyeken a váltótársammal együtt dönthetjük el, hogy az egyes számokban melyikünk indul elsőnek. A teher egy kicsit megoszlik kettőnk között: nem csak én vagyok felelős az eredményért. Ugyanakkor szerintem kétszer olyan jól kell hajtani az ilyenkor felezett távon.

– Melyik szám megy a legjobban, és melyikben érzed úgy, hogy van még hová fejlődnöd?

– A kombinált számban vagyok a legeredményesebb, ebben szereztem a legtöbb és legfontosabb érmet. Az úszás megy a leggyengébben, még rengeteget kell tanulnom. Természetesen mindhárom jelenlegi szakágban szeretnék előre lépni. Az öttusában egyébként az a csodálatos, hogy ha az egyik sportág gyengébben megy, a másikkal azért javíthatunk a helyezésen.

– Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek, és melyik eredményed a legkedvesebb számodra?

– A 2018-as dublini Laser Run világbajnokság korosztályos harmadik helyezését tartom a legtöbbre. Csapatban világbajnoki címet szereztünk. Ez volt az első külföldi szereplésem, a versenyzés mellett a repülés és a város is elbűvölt. Az idén nyáron a németországi nyílt Európa-bajnokságon indultam, és szintén harmadik lettem.

– Hogyan fér meg a sport a tanulással az életedben?

– Mivel délutánonként a szárazföldi sportok edzései vannak mindennap, ezért az úszásra csak hajnalban jut időm. Az iskolám igyekszik elnézni a hajnali edzések miatti késéseket, meg persze az edzőtáborok miatti hiányzásokat. Általában buszon ülve, metrón állva, hazafelé autózva tanulok. Évek óta jeles a bizonyítványom, ebben a tanáraim és a szüleim is sokat segítenek.

– Az idén megkaptad a Hegyvidék Sportjáért díjat.

– Meglepődtem, hogy én lettem az egyik kiválasztott. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem olyan sok ember előtt átvenni a kitüntetést a polgármester úrtól.

– Milyen céljaid vannak az öttusában és a továbbtanulásban?

– Szeretnék mind az öt sportágban eredményesen szerepelni, és később bekerülni a válogatottba. Most vagyok nyolcadikos, januárban felvételizem középiskolába, ezért a tanulásra is sok figyelmet kell fordítanom. Az egyik budapesti gimnázium élsportolóosztályába szeretnék bekerülni.

– Nem Budapesten élsz, de több hegyvidéki kötődésed is van.

– A napom nagy részét a Kós Károly Általános Iskolában töltöm. A nagyszüleim és az unokatestvéreim is itt laknak. A szüleim a kerületben nőttek fel, így velük együtt otthon érzem magam a Hegyvidéken.

– Közeledik a karácsony: hogyan ünnepelsz sportolóként és magánemberként?

– Természetesen az egyesületben is van karácsonyozás, edzés után megajándékozzuk egymást, és együtt értékeljük az évet. Az „igazi” karácsony viszont a családdal, a két bátyámmal és a szüleimmel, nagyszüleimmel telik. Mindig kérek valamilyen sportszert vagy sportruházatot, úgyhogy igazi sportos karácsonyunk van!

sm.