Vissza a jövőbe: régi-új vezető a megújuló János kórház élén

– „Inkompetencia és hullaszag”, „horrorfilmet lehetne itt forgatni”, „katasztrófa” – a kevés dicséret mellett sok ilyen és ehhez hasonló, nem túl hízelgő értékelés jelenik meg a közösségi médiában a Szent János Kórházról. A kórházak érthető okokból nem igazán népszerűek az emberek körében, ezzel együtt miért vált ennyire rossz hírűvé ez az intézmény?

– Fontos megjegyezni: a közösségi média egyik sajátossága, hogy főként a negatív tapasztalatok után ragad klaviatúrát az ember, ha minden rendben zajlik, azt természetesnek tekintjük. Az elmúlt időszakban a kórház viszonylag ritkán szólalt meg a hírét rontó ügyekben, ezen a helyzeten pedig változtatni kell. Főigazgatói kinevezésem előtt az Emberi Erőforrások Minisztériumában dolgoztam, ahol másfél évig hozzám tartozott az egészségpolitikai kommunikáció, az általam vezetett főosztály lektorálta, vagy adta a szakmai választ a sajtómegkeresésekre. Így pontosan érzékelhettem, hogy ez ágazati szintű probléma. Minden reggel hallgattam a rádiót, és ha bármilyen egészségüggyel kapcsolatos hír volt, tudtam, hogy nekem aznap dolgoznom kell azzal. Ezeket a tapasztalatokat itt bőven tudom kamatoztatni. Úgy vélem, önmagában a negatív hírekre való reagálás nem elégséges az intézmény jó hírének helyreállításához. Proaktív kommunikációra van szükség, hogy eljuttassuk betegeinkhez mindannak a hírét, ami példaértékűen működik kórházunkban.

– A szakmájában meglepően fiatalon, 39 évesen kapott lehetőséget arra, hogy főigazgatóként kézbe vegye az évtizedek óta pusztuló Szent János Kórház megújítását. A már említett kommunikációs tapasztalaton túl kellően felkészültnek érzi magát erre a komplex feladatra?

– Kétségtelenül szokatlan az egészségügyben, hogy még negyvenéves kora előtt kap valaki ilyen fajsúlyos feladatot, és vezethet egy ekkora intézményt. A korom ellenére elég sok tapasztalatot szereztem az ágazat különböző területein. 1998-ban, amikor bekerültem a Semmelweis Egyetemre, a hallgatói önkormányzat tagja lettem, amelynek négy évig a vezetője is voltam. Öt évig ültem az egyetem szenátusában, majd ugyanennyi ideig – már végzett orvosként – az igazgatótanácsban. Két évig vezettem a Magyar Rezidens Szövetséget, tíz évig pedig a Magyar Orvosi Kamara országos elnökségének munkájában vettem részt tagként. A mai Állami Egészségügyi Ellátó Központ elődjében, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetben 2012-től ellátásszervezéssel, a térségi ellátási modell kidolgozásával foglalkoztam, majd Buda, valamint Fejér és Komárom-Esztergom megye tizenegy kórházát, köztük a Szent János Kórház működését felügyeltem mint megbízott térségi igazgató. 2015-ben kerültem a János kórház finanszírozási és módszertani osztályának élére, majd járóbeteg-igazgató lettem, és a kontrolling terület irányításának feladatát is megkaptam, egyfajta „mindenesként” elég jól megismertem az intézmény működését. 2017 júliusában az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségpolitikai Főosztályának vezetésével bíztak meg. A főosztály feladatkörében az alapellátástól a mentőszolgálaton és a sürgősségi ellátáson át a közegészségügyig, továbbá egy évig, a teljes népegészségügyi portfóliót is beleértve, az egészségügy szinte teljes spektrumának minisztériumi koordinációját végezhettem a csapatommal. Ez év februárjában kértek fel arra, hogy az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelő vezetőjeként valósítsam meg azt a koncepciót, amit még 2017 elején, János kórházi dolgozóként, az Egészséges Budapest Program számára fogalmaztam meg a közép-budai egészségügyi ellátás fejlesztésére. Összességében úgy látom, ahhoz, hogy az ember valahol megállja a helyét, kellő alázattal és elkötelezettséggel kell hozzáállnia a rá bízott feladathoz.

– Nemrég még arról lehetett olvasni, hogy a Kútvölgyi Klinikai Tömb eddigi fenntartójával, a Semmelweis Egyetemmel együttműködve újul meg a Szent János Kórház. Végül mégis az a kormánydöntés született, hogy az egyetem nélkül újuljon meg az intézmény, és a Kútvölgyit is önök működtessék, annak szakrendelőjével együtt. Miért előnyös ez a működési forma a hegyvidéki betegek számára?

– Régóta nyilvánvaló volt, hogy csak akkor lesz rendezett Közép-Buda egészségügyi ellátása, ha megszűnik az az áldatlan állapot, hogy két kórház két különböző fenntartóval párhuzamos ellátásokat működtet egymás mellett. Ez egyik kórháznak és a betegeknek sem volt jó, de politikai döntés kellett ahhoz, hogy végre változás történjen. Szerintem jobb, hogy a közkórházi funkciót betöltő Szent János Kórház lett a fő szolgáltató, mert a magas progresszivitású ellátás, amit az egyetem világszínvonalon művel, a lakosság szempontjából itt annyira nem volt érezhető. Az egyetem ugyanis csak viszonylag kis portfólióját működtette a Kútvölgyiben, a tömeges ellátást eddig is mi biztosítottuk. Számtalan előnye van annak is, hogy a szakrendelések továbbra sem kerületi fenntartásban, hanem a János kórház felügyelete alatt, ugyanakkor egy helyen, a Kútvölgyi-tömbben működnek majd. Például ha valaki bejön járóbeteg-rendelésre, és kiderül, hogy egy nem tipikus szimptómákkal járó infarktusa van, akkor a szakorvos azonnal a fekvőbeteg-osztályra tudja irányítani. Emellett nálunk az egynapos sebészeti beavatkozások széles körét el lehet végezni, mivel – ellentétben más kerületi szakrendelőkkel – rendelkezésünkre áll az intenzív háttér.

– Májusban adtunk hírt arról, hogy a Kútvölgyi-tömbbe, korszerű körülmények közé költözött három János kórházi szakrendelés. Hogyan folytatódik a szakrendelő fejlesztése?

– A Kútvölgyi úti szakrendelő első emeletét május 15-én vettük át a Semmelweis Egyetemtől, azóta a Szent János Kórház három szakrendelése – a nőgyógyászat, a gasztroenterológia és a fül-orr-gégészet – itt működik, korszerű körülmények között, új, modern eszközökkel. Július 1-je óta már a szakrendelő egészét mi működtetjük, az eddig az egyetem alkalmazásában álló összes szakdolgozót, orvost is átvettük, változatlan anyagi feltételekkel. Terveink szerint a négyemeletes szakrendelő épületéből három szintet megtöltünk a János kórház szakrendeléseivel, egyet pedig üresen hagyunk a felújítás miatt. Szintről szintre, épületen belüli költözésekkel haladna a kivitelezés, amikor pedig a legutolsó felújítási szakasz is lezárult, az addig a János kórházban maradó rendelések is átköltöznek a Kútvölgyi-tömbbe. A szakrendelő-fejlesztés szakmai programjának kidolgozása a Hegyvidéki Önkormányzat segítségével megtörtént, így hamarosan kiírhatjuk a közbeszerzést a tervezésre. Az orvosi eszközök, bútorok megújítását is folytatni kívánjuk, ezek beszerzése akár meg is előzheti az épület teljes felújítását.

– Hogyan újítanák meg a fekvőbeteg-ellátó részlegeket?

– A fekvőbeteg-koncepcióinkban szerepel, hogy egy központi épületben helyezzük el azokat a szakmákat, amik a sürgősségi betegfogadáshoz szükségesek. Ilyen a traumatológia, a sebészet, a stroke miatt a neurológia, a kardiológia, valamint a nagy értékű képi diagnosztika, mint az MR és a DSA. Ez utóbbi, az éren belüli képalkotást és operációt lehetővé tévő technika várhatóan már novembertől működni fog a kórházban, helyének kialakítása jelenleg is zajlik a traumatológián. Szintén az új épületben kapna helyet a központi műtőblokk és az intenzívterápiás osztály. A pavilonépületek sem maradnak funkció nélkül. A belgyógyászati jellegű szakmákon kívül itt lesznek a rehabilitációs, krónikus és ápolási egységeink, valamint a kiszolgáló funkciók. Az orvosszakmai programban továbbra is hangsúlyosan jelenik meg a gyermekellátás megerősítése. Meddőségkezelési centrumunk a legnagyobb közfinanszírozott szolgáltatást nyújtó, azaz térítésmentesen igénybe vehető ellátó az országban, ennek további bővítése már most megkezdődött. Mivel a tervezhető járóbeteg-ellátás a szakrendelőbe terelődik, csupán a fekvőbeteg-ellátásokhoz kapcsolódó ambulanciák, utókezelések maradnak az osztályokon, ezért azok jelentős forgalmi tehertől mentesülnek. Emellett július 1-jével elköltözött a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikája, jövő év január 1-jétől pedig a Kútvölgyi-tömb toronyszárnya is kiürül, így számos olyan többletterülettel tudunk gazdálkodni, amire szükség lesz majd az építkezés alatti időszakban.

– Mikorra válhatnak valóra a nagy ívű tervek?

– A szakrendelő-fejlesztés tervezése akár már az ősszel lezárulhat, így a kivitelezés az idén év végén vagy a jövő év elején megkezdődhet. Itt a teljes munka két évet vehet igénybe. A János kórház régi részeinek átalakítása kapcsán várhatóan ősszel írhatjuk ki a tervezési közbeszerzést, ezt követően következhet a kivitelezői közbeszerzések lebonyolítása. Az ütemterv szerint 2021 végén vagy 2022 elején indulhat el az építkezés, ami várhatóan négy-öt évig tart majd.

z.