A méhek és a megporzás jelentősége

A méz csodálatosan ízletes és egészséges táplálékunk. A méheknek azonban van a méz előállításánál is fontosabb tevékenységük: a megporzás. A méhek (vagy más rovarok) által elvégzett megporzás hiányában a táplálékul szolgáló növényeink 75%-a egyáltalán nem hozna termést. Gyümölcsöskertjeink közismert fái, mint az alma, a körte, a meggy, a szilva, az őszibarack, a sárgabarack, a narancs, a citrom és mások, de éppúgy a zöldségeink is, mint a borsó, a bab, a paradicsom, a paprika, az uborka, a tök stb., mind megporzást igénylő növények.
Egy Angliában készült tanulmány szerint ha nem léteznének megporzó rovarok, akkor az Egyesült Királyság mezőgazdasági termelését évi mintegy 500 millió font veszteség érné. Bár a házi méhek szerepe a megporzásban kiemelkedő, érdemes megemlíteni, hogy ezt a munkát a méhek olyan más rovarcsoportokkal együtt végzik el, amik szintén virágról virágra szállnak a nektár begyűjtése és elfogyasztása céljából. A legismertebb ilyen rovarok közt tartjuk számon a vadméheket és a poszméheket, de ebbe a körbe tartoznak a pillangók, az éjjeli lepkék, a pöszörlegyek és a viráglátogató bogarak is.Kevésbé ismert, hogy a beporzó rovarok puszta meglétén felül azok egyedszáma, azaz gyakorisága is fontos tényező, mivel kimutatták, hogy azokból a virágokból, amelyeket többször is felkerestek a méhek, nagyobb és szabályosabb formájú termések fejlődtek. Ez legjobban a gyümölcsfáink esetében figyelhető meg, de minden jel szerint hasonlóan érvényes a vadon élő növények termésének kialakulásánál is. A méhek és velük együtt az imént felsorolt rovarcsoportok ugyanis nem csupán a gazdasági növényeink beporzásáért felelősek, hanem természetesen ők azok, akik a vegetációt alkotó sok ezer rovarmegporzású növény megtermékenyítésében is közreműködnek.
A megporzó rovarok nélkül ezek a vadvirágok sem tudnának magot érlelni, ami hosszabb távon fenyegetné állományaik fennmaradását. A rovarmegporzású növények megfogyatkozását minden bizonnyal a szélbeporzású fajok előretörése kísérné, ami végső soron egyet jelentene a biodiverzitás csökkenésével és így a természetes ökoszisztémák stabilitásának gyengülésével.
Ráadásul a szélmegporzású növények túlszaporodása jelentősen megemelné a levegő pollenkoncentrációját is, mivel ezek a növények a szél segítségével juttatják el pollenjüket fajtársaik virágaihoz. Látható tehát, hogy a megporzást végző méhek és egyéb rovarok szerepe nemcsak gazdasági szempontból, hanem a bioszféra stabilitása szempontjából is fontos tényező.
A méhek és beporzó társaik segítése érdekében – hiszen ők is segítenek nekünk, és ez viszonzást érdemel – több jó kezdeményezés indult el az utóbbi években. A Hegyvidéken az egyik ilyen akció arra irányul, hogy a kerület egyik sűrűn beépített részébe ékelődő, korábban rendszeresen rövidre vágott füvű lejtőn a kaszálás mérséklésével virágban gazdag méhlegelőt hozzunk létre.
Évente csak kétszeri kaszálást tervezünk, hogy lehetőleg minél több növényfaj eljusson a virágzás és maghozás fázisába, emellett nektártermelő vadvirágok magjának vetésével is törekszünk a rét növényzetének gazdagítására. Kísérletünk jelenleg csak egy viszonylag kis területet érint, de ha a módszer beválik, akkor a méh- és lepkelegelők megjelenhetnek majd a jó gyakorlatot átvevő kerületi polgártársaink és társasházi lakóközösségeink kertjeiben is.

Dr. Csontos Péter