A szeretet közösségének ünnepe

„Jó volt a bábelőadás és a játék, meghallgattuk a misét, utána sokat pingpongoztunk a barátaimmal. A rétesből háromszor is kértem! Anyukámnak a táncok tetszettek, apukámnak a zenekarok, azt mondta, hogy egy igazi német sört is megkóstol. Nekem még nem szabad, helyette szörpöt kaptam” – mesélte Andris, aki rövid élménybeszámolójával szépen össze is foglalta, miért annyira népszerű a hegyvidékiek körében a Svábhegyi Pünkösdi Búcsú.

A kulcsszó a család, amelynek valamennyi tagja nagyszerűen érezheti magát ezen a három napon. És nemcsak a helyi svábok – ne feledjük, a program a német hagyományok ápolását szolgálja! ­–, hanem származástól függetlenül bárki, aki szereti a vásári forgatagot, a kézműves kirakodóvásárt, a zenét, a táncot, no, és persze a különleges ételeket, italokat.

A hivatalos megnyitón Meskó Gyula, a búcsút a Jókai Klubbal közösen szervező Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület elnökhelyettese elmondta, hogy egy közösségépítő hagyományt elevenítettek fel: „A régi időkben pünkösdkor a svábok és a magyarok együtt ünnepeltek a Svábhegyen, és most sincs ez másként.”

A háromnapos programot megáldó Kocsis István atya, a Szent László-plébánia lelkipásztora arról beszélt, hogy pünkösd a szentlélek eljövetelének, a szeretet közösségének ünnepe, amire mindnyájunknak szüksége van. Köszönet illeti azokat, akik lehetővé teszik, hogy megéljük ezt a szeretetet. A búcsú a közösségépítést is szolgálja, hiszen élővé teszi a múltunkat, mélyíti gyökereinket, amelyekből a jövőnket építjük. „Ma különösen fontos, hogy megszilárdítsuk közösségeinket, hogy tanúságtevői legyünk a pünkösdi szentlélek által elhozott szeretetnek” – tette hozzá.

Szintén a közösség erősítését emelte ki Kövesdiné Martin Nóra, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület elnöke. A rendezvény alapköve a hagyományok megőrzése és ápolása, ezért hívják meg évről évre a környező települések sváb zenekarait, táncosait. Az idén a Zwickl Polka Party és a Somorer Jungs zenekar húzta a talpalávalót, fellépett a Mezőfalvi Német Nemzetiségi Tánccsoport, a Zsámbéki Lochberg Regionális Tánccsoport, a Budakeszi Dalárda és Hagyományőrző Asszonykórus, valamint a Kunterbunt Tarkabarka Óvoda Szülői Tánccsoportja. Még náluk is nagyobb tapsot kaptak a „hazaiak”, a Normafa Óvoda és a Jókai iskola produkciói.

„Talán ez a legfontosabb: eljönnek a gyerekek, az utánpótlás, és jókedvvel, mosolyogva mutatják meg, mit tanultak az óvodában, az iskolában. Ők jelentik a jövőt, amit nem szavakkal, hanem tettekkel kell építenünk” – fogalmazott az egyesületi elnök.

A szórakozás mellett a tiszteletadásról sem feledkeztek meg a szervezők. A zárónapon, mint minden évben, az ünnepi szentmise után az első világháború hőseinek emlékművénél tartottak koszorúzást.

A végén pedig kanyarodjunk vissza Andrishoz, akinek annyira ízlett a vásárban kínált házi rétes, hogy háromszor kért belőle! Vajon mi a titka a svábok egyik kedvenc édességének? Nos, a Diana parkban ez is kiderült: a hajszálvékonyra nyújtott tészta, amely úgy lógott le a gyúróasztalról, mint a legpuhább selyemterítő. Gondos kezek aztán összehajtogatták, és megtöltötték minden jóval, reszelt almával, meggyel, házi túróval, mákkal. Az édes illat pedig gyorsan belengte a környéket – nem véletlen, hogy a svábhegyi rétesnek ezúttal is csak nagyon kevesen tudtak ellenállni.

sm.