Vorkuta a sztálini múlt árnyékában

Mindig öröm a polgármesteri hivatal folyosógalériájában kiállítást rendezni, hiszen ily módon is közelebb kerülnek a nagyközönséghez az itt bemutatkozó kerületi alkotók – kezdte köszöntőjét az új kiállítás megnyitóján Csepreginé Volosinovszki Mária, az oktatási és közművelődési iroda vezetője. Mint hozzátette, a most bemutatott fotókon Zichy Pál jóvoltából történelmi távlatok nyílnak meg.
A tárlat előzményeiről beszélt Nagyné Pintér Jolán, aki elmondta, hogy Zichy Pál az egyik közösségi oldalon talált rá a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítványra, és kért segítséget abban, hogy eljusson Vorkutára, s találkozhasson Gulag-túlélőkkel. Az alapítvány elnöke szerint negyven év kimaradt a történelmi emlékezetből, ugyanis ennyi ideig nem lehetett beszélni a Gulagról.Magyarokat is nagy számban hurcoltak el Vorkutára, ahol az egyik legnagyobb és legkegyetlenebb szovjet munkatábor működött. Több tízezer kényszermunkás halt meg az embertelen körülmények és bánásmód miatt. Előttük is tiszteleg az 1993-ban, a világon elsőként a Honvéd téren felállított Gulag-emlékmű – hívta fel a figyelmet Nagyné Pintér Jolán.
Dr. Zichy Mihály, az alkotó édesapja arról beszélt, hogy a harmincas években több tízezer munkatábor működött a Szovjetunióban. Az elsődleges cél a megtorlás, a félelemben tartás volt, ezt szolgálta a fakitermeléseken, vasútépítéseken, bányákban végeztetett rabszolgamunka. Azt, hogy mennyi magyar szenvedett ezeken a helyeken, még mindig nem lehet pontosan tudni. Az biztos, hogy sok százezer hadifogoly és civil került a munkatáborokba. Érdekes, hogy az akkori vezetés ragaszkodott a „törvényes” ítéletekhez, ezért is lehet a tagadások ellenére számos adatot felkutatni.
„Hogyan történhetett meg, hogy egy állam ezt megtehette, hogy ennyire lényege legyen a rendszernek a népirtás?” – vetette fel a történész, aki úgy látja, a táborok rámutatnak a bűnös állam és a bűnállam meghatározás közötti különbségre. A szovjet egyértelműen bűnállamként került be a történelembe.
Zichy Mihály szerint a legfontosabb, hogy olyan országunk legyen, ami szilárd erkölcsi alappal rendelkezik, erre kell törekednie mindnyájunknak. Figyelni kell arra, hogy ne üssék fel a fejüket ismét azok az ideológiák, amik a Gulaghoz vezettek.
Számos érdekességgel szolgált Vigóczki Márton. A PhD-hallgató megemlítette, hogy napjaink Oroszországának közbeszédéből egyszerűen hiányzik a Gulag. Ha mégis előkerül, akkor úgy tekintenek rá, mint olyan helyre, ahová bűnözőket vittek. Sőt, egyes vélekedések szerint az így biztosított munkaerőre szükség volt az iparosodás elindításához. Ami Vorkutát illeti, az ottani kényszermunkatáborban mintegy kétmillió ember fordult meg, kétszázezren soha nem tértek haza. Megdöbbentő, hogy a történtekről az egykori rabok élő leszármazottjai sem nyilatkoznak egyértelműen elítélően.
Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy Vorkután csupán egyetlen a Gulagra utaló emlékhely található. Nem tudni, hogy ki állította az elnyomás áldozatai felirattal ellátott szikladarabot. Ugyanakkor egy húsz emberéletet követelő bányaszerencsétlenségre monumentális szobor emlékeztet. Mindez jól mutatja Oroszország viszonyát saját múltjához és különösen a Gulaghoz – zárta szavait Vigóczki Márton.Nagyrészt a szovjet hatalomnak köszönhetően a 20. század rengeteg szenvedést hozott a magyarságnak – magyarázta a kiállítás létrejöttét Zichy Pál, majd elmesélte, hogy nagyapját illegális határátlépés miatt 1948-ban internálták Recskre, ahol öt évet töltött el. Ez a trauma tovább élt a leszármazottaiban, közeli rokonaiban, ahogyan más családok történetét ugyanígy végigkísérik a hasonló tragédiák. „Vorkuta megismerése segített abban – hangsúlyozta a fotók készítője –, hogy a család válláról lekerüljön egy hatalmas kő, amit a történelem helyezett oda.”

-os

A Vorkuta: bányászváros a sztálini múlt árnyékában című fotókiállítás megtekinthető: november 27-ig, ügyfélfogadási időben. Cím: polgármesteri hivatal – XII., Böszörményi út 23–25.