Életét adta az igazságért Apor Vilmos püspök

„Aki a kereszténység első és legnagyobb parancsát megtagadja, és azt állítja, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, amelyeknek a gyűlölete meg van engedve; aki azt hirdeti, hogy szabad embereket kínozni, ha azok négerek, avagy zsidók, azt – bármennyire is dicsekszik kereszténységével – pogánynak kell tekintenünk…”

Apor Vilmos 1944-ben elmondott pünkösdi beszédéből dr. Beran Ferenc, az újlaki Sarlós Boldogasszony-templom plébánosa idézett a püspök boldoggá avatásának 22. évfordulóján. A hegyvidéki Apor Vilmos-szobornál tartott megemlékezésen az atya arról beszélt, hogy Jézus tanítása alapján az élet szentsége mindnyájunk számára küldetés. Bár sokan azt gondolják, hogy rengeteg munkával, vagy kiváló adottságokkal lehet csak valaki szent, ám mindez szerinte tévedés: a szentté válás arról szól, hogy az ember odaadja az életét Istennek.

„Talán nem gondolt rá, hogy a vérét kell hullatnia az evangéliumért, de mindig kiállt az igazságért – mondta Beran Ferenc a vértanú püspökről. – Bárki megtámadta az igazságot erőszakkal vagy hatalommal, ő úgy érezte, meg kell szólalnia. Ajándék volt számára, hogy megmutathatta azoknak az asszonyoknak, akiket védett, valamint az akkori világnak és nekünk is, hogy aki igazán szeret, kész arra, hogy ne csak adjon valamit az életéből, hanem az egész életét odaadja.”

Apor Vilmost 1997-ben avatta boldoggá a pápa, és szobrát is ekkor emelték a XII. kerületben, a róla elnevezett téren. Az Apor Vilmos Emlékbizottság itt tart megemlékezést minden esztendőben a boldoggá avatás évfordulóján. Az emlékbizottság és az Apor család tagjai mellett ezúttal a Történelmi Vitézi Rend, a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége és a budai ciszterci Szent Imre-templom képviselői, továbbá a Hegyvidéki Önkormányzat nevében az oktatási és közművelődési iroda munkatársai helyeztek el koszorút az emlékműnél. Az ünnepség résztvevői már a megújult talapzatra tehették virágaikat, a megrongált kőlapokat ugyanis nemrég kicseréltette az önkormányzat.

Apor Vilmos (1892–1945) erdélyi főnemesi családban született, kora ifjúságától a papi hivatás vonzotta. Az innsbrucki egyetemen végezte a teológiát, 1915-ben szentelték pappá. Gyulán kezdte meg szolgálatát, 1918-ban nevezték ki plébánosnak. Hivatása gyakorlása során kiemelten foglalkoztatta őt az egyház szociális felelőssége, gyermekínségkonyhát működtetett, a ferences nővérek segítségével családlátogatásokba kezdett, hozzájárult a szegény, de tehetséges tanulók segélyezéséhez. A Szuverén Máltai Lovagrend tagja lett 1937-ben.

Négy évvel később, 1941-ben nevezték ki Győr püspökének. Az esztergomi érsek 1944-ben rá bízta a Magyar Szent Kereszt Egyesület – a keresztény hitre tért zsidók oltalmazására megalakuló szervezet – egyházi elnöki tisztét. Apor Vilmos a hozzá fordulókat bújtatta, vagy továbbküldte Angelo Rotta pápai nunciushoz, aki 1944-ben ezrével írta alá a vatikáni oltalomleveleket. A német megszállás és a nyilas hatalomátvétel után, majd az ezt követő szovjet ostrom alatt, felekezetre és etnikumra való tekintet nélkül, több száz embernek, nőknek, gyerekeknek nyújtott védelmet püspöki palotájában.

A szovjet hadsereg március 28-án érte el Győrt. A püspök élelmiszert tároltatott, elsősegélyhelyet rendeztetett be a Püspökvár alatt húzódó pincékben. Március 30-án, miután megtagadta a rezidenciájára menekülő asszonyok kiadását, egy szovjet katona halálosan megsebesítette. Április 2-án, húsvéthétfőn belehalt sérüléseibe.

Boldoggá avatási eljárását már 1946-ban megkezdték, de 1949-ben felfüggesztették, és csak 1989-től folytatták. II. János Pál pápa 1997. november 9-én a Szent Péter téren boldoggá avatta Apor Vilmost, a szertartáson több ezer magyar zarándok is részt vett. Mártíromsága előtt Izrael a Világ Igaza kitüntetéssel tisztelgett.

sz.