A kortárs jazz világsztárjai a MOMkult színpadán

A magyar jazzszerető közönség gyorsan megtanulta a GetCloser koncertszervező iroda nevét, amely rendre a kortárs jazz legfontosabb képviselőit hozza el a fővárosba. Pat Metheny, Chick Corea, Kenny Garrett, John Scofield, John McLaughlin, Patricia Barber vagy Joshua Redman ráadásul mind a Hegyvidéken léptek fel. Az őszi évad szenzációja Dee Dee Bridgewater és a BLC 5tet koncertjei voltak, amelyekről mi is beszámoltunk lapunkban. Legutóbb három olyan zenészt hallhattunk együtt, akik egyenként is a legjobb értelemben vett sztárok a zene világában: a Cross Currents Trio tagjaiként Dave Holland, Zakir Hussain és Chris Potter varázsoltak a MOM Kulturális Központban.

A világ egyik legjobb bőgőse, Dave Holland Miles Davis felfedezettje, mindössze 22 éves volt, amikor a nagy jazzguru meghallotta őt egy londoni jazzklubban. Amerikába vitte, ahol a fúziós jazz klasszikusainak számító In A Silent Way és Bitches Brew albumokon játszhatott. Az azóta eltelt évtizedekben az amerikai jazz kiemelkedő alakjává vált. Számos világhírű művész szerepelt az együtteseiben, zenekarai a létező legváltozatosabb felállásokban működtek, a duótól a big bandig, a postboptól az avantgárdig. Holland legendás kísérletező kedvéről is híres, amiről most mi is meggyőződhettünk.

Zakir Hussainnak a klasszikus észak-indiai zene a „felségterülete”. Ő a tabla (kézzel megszólaltatott, különböző hangszínű és hangmagasságú indiai dobok) koronázatlan királya, aki a világzene és a fúziós jazz területén is maradandót alkotott. Játszott Ravi Shankarral és Ali Akhbar Khannal, de ami a jazzrajongók körében igazán ismertté tette, az a John McLaughlinnal létrehozott Shakti nevű formáció volt.

Chris Potter a világ legjobb szaxofonosainak szűk elitjébe tartozik. Szinte tiszteletbeli hazánkfia; épp a Dave Holland Quintet 2006-os győri Mediawave fesztiválon történő fellépése alkalmával ismerte meg a feleségét. Gyakori vendég nálunk, a legkülönfélébb zenekarokkal lépett már fel, Dresch Mihállyal való együttműködése pedig nemcsak felejthetetlen koncerteket, de közös lemezt is eredményezett. Augusztusi rokonlátogatásai évek óta biztos ünnepnek számítanak a hazai jazzkedvelők körében, mert mindig megörvendeztet minket „félhivatalos” szereplésével. A bámulatosan sokoldalú művésznek nincs két azonos projektje.

A MOMkult-beli est a különleges felállású trió Good Hope című albumát bemutató koncert volt. Erről három számot Chris Potter jegyez: a Zakir és Dave tiszteletére született Ziandit, az Island Feelinget és a lemez címadóját. Zakir Hussainé két darab, a J. Bhai (tiszteletadás John McLaughlin előtt) és a Suvarna, Dave Hollandé pedig a Lucky Seven, a Bedouin Trail és a Maza.

Annak ellenére, hogy három egyenrangú művész produkcióját láthattuk, a főszereplő vitathatatlanul Chris Potter volt. Szerénységénél csak hangszertudása, improvizációs képessége és muzikalitása nagyobb. Valójában ezúttal egy Chris Potter trió játszott, amelyben bőgő és indiai dobok kísérték a tenor- és szopránszaxofon játékát. Ez, persze, nem zárta ki, hogy Dave Holland fenomenálisakat szólózzon – olykor teljesen egyedül, többször tablakísérettel –, és Zakir Hussain perceken át tartó virtuóz játéka is viharos sikert aratott az értő közönségnél.

Bár Chris Pottert évtizedek óta a legjobb szaxofonosok között tartjuk számon, e produkciója minden bizonnyal a karrierje csúcsát jelenti. Dave Holland olyan virtuozitással pengette különleges kialakítású bőgőjét, mintha csak akusztikus gitárt használna, míg Zakir Hussain a valószínűség határát feszegette játékával, s mindkettőjük kezében dallamhangszerekké nemesült a bőgő és a dobarzenál. Remek jazzeste volt, immár a sokadik az elmúlt években!

M. A.