Kossuthra emlékeztek a szónokok

Immár két évtizedes múltra tekint vissza a Kossuth-szónokverseny és retorikai konferencia, Adamikné Jászó Anna professzor álmodta meg, és szervezte hosszú időn keresztül. Rajta kívül a zsűriben helyet foglaló Koltói Ádám vesz részt a kezdetek óta a megvalósításban. Kifejezetten a beszédközpontú szakok támogatására jött létre, ma már minden tudományterületről várja a vállalkozó szellemű hallgatókat Magyarországról és az egész Kárpát-medencéből, hogy így segítse a beszédkultúra fejlődését.
Az idei verseny megnyitóján a jelenlévőket köszöntő Márkus Éva dékán elmondta, hogy az eseménynek helyet adó tanító- és óvóképző kar elődintézménye az 1869-ben Eötvös József által alapított Budai Képző volt. Az oktatási intézmény 1959-től felsőfokú Tanítóképző Intézet, 1975-től Budapesti Tanítóképző Főiskola néven működött, 2000 óta pedig az ELTE egyik kara.
A kar dékánja Móricz Zsigmondot idézve tette fel a kérdést: ki az a Kossuth Lajos, aki beszélt németül, magyarul, deákul, tótul, franciául, olaszul, zsidóul, görögül, angolul és török nyelven, keveset oroszul, és aki ’48-ban megcsinálta a világ egyetlen vértelen forradalmát? Hiszen odáig forradalom volt, amíg végrehajtotta a jobbágyfelszabadítást, utána lett szabadságharc, amikor a zsarnoksággal szemben védte a polgári eredményeket. Rendkívüli szónoki képességeiről is ismert államférfi volt, az Európai Unió alapgondolatát már 1852-ben, az amerikai képviselőház Kossuth-bankettjén megalapozta, amikor így méltatta az Egyesült Államokat: „Minden állam megtartván államjogi önkormányzását s mégis egyesülve egy nagy egészben. Minden csillag ragyogván tulajdon fényében, összesen mégis csak egy csillagzatot képez az emberiség égboltozatán.”Juhász Judit, a kezdeményezést támogató Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke felidézte, hogy 1936-ban az ELTE bölcsészkarán Kodály Zoltán javaslatára meghirdetett szép magyar beszéd, nyelv versenyt az a Lőrincze Lajos nyerte, aki később az egész világon az anyanyelvi mozgalmat képviselte. Az Anyanyelvápolók Szövetsége 1989-ben alakult, és folytatja a hagyományokat, először Bánffy György színművész, majd Grétsy László elnökletével.
„Őrizzük meg a magyar nyelvet, a nyelv tisztaságát, kötőerejét, és azt a méltóságot is, hogy szabadon legyen használható a határokon túl is! A Kossuth-szónokverseny ennek egyik fontos tartópillére lehet” – mondta Juhász Judit, hozzátéve, hogy az állami költségvetés közvetlenül segíti a szövetség munkáját és ezen keresztül a szónokversenyek megrendezését is.
„Egy rendezvénysorozatot elindítani sohasem egyszerű, de évről évre megismételni még nehezebb. Nagy siker a versenyt húsz éven keresztül életben tartani, és látni, hogy van kinek továbbadni” – fogalmazott Pokorni Zoltán, aki még oktatási miniszterként nyitotta meg az első szónokversenyt. A hegyvidéki polgármester szerint a megméretés jó, mert motivál, lelkesít, viszont gyerekek esetében a rangsorolást nem tartja mindig helyénvalónak. A Hegyvidéken éppen ezért létezik egy futóverseny, amin nem az eredmény, hanem a teljesítmény számít, tapsot kap a győztes, de még nagyobbat az utolsó helyezett. Pokorni Zoltán hangsúlyozta: az a jó szónok, aki „áttetsző személyiség, nem tolakodik a téma elé, nem magát akarja eladni, nincs a fókuszban, inkább kicsit hátrébb lép”.
A megnyitót követően Reznák Erzsébet, a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatója a szónokló Kossuth Lajost mutatta be, dr. Lóczi Tamás a Kossuth-Széchenyi vitáról beszélt, míg dr. Gönczöl Andrea a jogász Kossuth Lajosról tartott előadást. A 20. Kossuth-szónokversenyen először az előre megírt kötelező beszédeket adták elő a résztvevők. Az idei téma „Az igazságos ember mindenkit szabadnak kíván, az igazságtalan csak önmagát” Kossuth-idézet volt. Zárásként a legfeljebb háromperces rögtönzések következtek.

(m.)