Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Soha ne feledjük a forradalom hőseit!

Kirobbanása után öt nappal, 1956. október 28-án győzött a forradalom és szabadságharc, az öröm azonban nem tarthatott sokáig. Először az országban állomásozó szovjet csapatok kezdtek mozgósításba, majd újabb alakulatok érkeztek. November első napjaiban az összes jelentős csomópontot az ellenőrzésük alá vonták, a nagyobb városokat pedig körbezárták.
Tehették ezt annak tudatában, hogy Eisenhower amerikai elnök sem támogatta a magyar szabadságharcot, ahogyan a szocialista blokk is a szovjetek mellé állt. Ráadásul Nagy Imre és kormánya hiába próbálta több alkalommal elismertetni az ENSZ-szel Magyarország független státuszát, ezt nem sikerült elérni. A Nyugat befogta a fülét, behunyta a szemét, és hátat fordított egy egész nemzetnek.
Sem nemzetközi jogi, sem katonai akadálya nem volt tehát a támadásnak, amit a Vörös Hadsereg november 4-én hajnali 4 óra 15 perckor el is indított. Röviddel később hangzott el a rádióban Nagy Imre sokat idézett bejelentése. A külföldi kormányok a nyílt támadást látva sem tettek semmit a legmodernebb páncélosokkal, kézifegyverekkel és nehéztüzérséggel felszerelt szovjet csapatok megállítása érdekében.Soha_ne_feledjuk_a_forradalom_hoseitA magyar nép egyedül maradt, de nem adta fel: az emberek országszerte ismét fegyvert ragadtak, hogy megvédjék az alig néhány nappal korábban kivívott szabadságot. Számos városban zajlottak elkeseredett harcok, Budapesten a Baross téren, a Corvin köznél, a Dob utcánál, Soroksáron, Erzsébeten, míg a Hegyvidéken a Széna téren és az Alkotás utcában volt a leghevesebb tűzpárbaj. Majdnem egy hétig tartott az egyenlőtlen küzdelem, holott az invázió elindítását megelőzően a forradalmat végül leverő Konyev marsall, a Varsói Szerződés haderejének főparancsnoka legfeljebb három napig tartó műveletről beszélt.
A kitartásnak azonban nagy ára volt, a harcok során közel 3000 magyar vesztette életét, a sebesültek száma csaknem elérte a 20 ezret. Nem kevésbé volt vérengző a megtorlás, a forradalomban játszott szerepe miatt legalább 229 embert végeztek ki, egyes források szerint a végrehajtott halálos ítéletek száma meghaladta a 400-at.
Előttük, az agresszió valamennyi áldozata előtt hajt fejet minden évben a Hegyvidéki Önkormányzat a Városháza téren tartott megemlékezésen, amin az idén Rubold Ödön színművész és Csernus Szilvia népdalénekes lépett fel. Ezután elsőként Fonti Krisztina gyújtotta meg az emlékezés lángját a hősök tiszteletére, majd mások is követték példáját, így hamarosan égő mécsesekkel telt meg a polgármesteri hivatal lépcsője. A képviselő elmondta, hogy november 4-én nemcsak a forradalom halottainak emlékét idézzük meg, hanem azokra is gondolunk, akik veszteséget szenvedtek el: az áldozatok családtagjaira, a bebörtönözöttekre és a hazájukat kényszerből elhagyókra.

M.