Latin nyár az őszi Budapesten

Már többször írtunk arról, hogy a MOM Kulturális Központ a főváros zenei életének fontos helyszínévé vált az elmúlt években. Ami pedig a könnyűzenei kínálatot illeti, abban – a GetCloser rendezőiroda jóvoltából – szinte vezető helyet foglal el.

Október elején Gaby Moreno fellépését élvezhettük, aki már tavaly májusban is nagy sikerrel szerepelt ugyanezen a színpadon. A lelkes budapesti közönség forró fogadtatása alighanem sokáig emlékezetes marad a négy művész számára az idei európai koncertkörút hatodik állomásán. A hideg, esős idő dacára tombolt a latin nyár a színházteremben.

Gaby Moreno Guatemala szülötte, de Amerikában lett híres énekes-dalszerző. Lassan két évtizedes sikeres karrier áll mögötte. 2006-ban Escondidos című számával első lett a John Lennonról elnevezett dalszerzői versenyen. Többször jelölték Emmy-díjra, majd 2013-ban megkapta a Latin Grammyt a „Legjobb új művész” kategóriában. Öt sikeres lemezzel és számtalan koncerttel a háta mögött komoly rajongótábort mondhat a magáénak világszerte, ám 37 évesen is ugyanaz a kedves, egyszerű, csupa szív kislány, mint volt középiskolásként Los Angelesben.

A most előadott legalább kéttucatnyi dal nagy része az utóbbi évtizedek termése volt, a legjobb értelemben vett eklektikus műsor és stíluskavalkád, amiben helyet kapott a közép-amerikai bolero és a mexikói mariachi éppúgy, mint az amerikai blues és jazzsztenderd, a soul, a country és a rock is. Már az indítás, a legutolsó, Ilusión című album első tétele (Nobody to Love) megalapozta a hangulatot. Jóllehet a turné az ötödik nagylemez bemutatójaként van aposztrofálva, természetesen nemcsak erről, hanem a négy korábbiról is szemezgettek, sőt új dalok is elhangoztak. Olyan szerzeményeket hallhattunk, mint a Blues de Mar, az O, Me, a La Malaguena vagy a Daydream by Design.

Igazi kisvárosi ivó hangulatát idézte az akusztikus zongorakísérettel elővezetett amerikai örökzöld, a The Weed Smoker’s Dream. Nagy meglepetésünkre évtizedekkel ezelőtti, de minden generáció által kedvelt számok is bekerültek a repertoárba: a Louis Armstrong előadásában ismert Kiss of Fire, vagy a két latin melódia, a mexikói Cucurrucucu paloma és a Quizás, Quizás, Quizás.

Moreno kedvesen, mosolygósan mesélt a kompozíciók keletkezéséről, eredetéről. Kitartott hangjai, vibrátói különösen a melankolikus dalok előadásában voltak lenyűgözően szépek. Két gitárt használt, főleg az elektromost, míg az érzelmes balladákat akusztikus gitárral kísérte.

Martin Meixner billentyűs csaknem végig a Hammondján játszott, remek aláfestést biztosítva a daloknak, Kimon Kirk basszusgitáros és Sebastian Aymanns dobos pedig kiválóan hozták az alapokat. Mindhárman vokális kíséretet is adtak. Ebben különösen Kimon jeleskedett, aki néhányszor szinte duettet énekelt Gabyval. Feledhetetlen este volt!

Márton Attila