Tájak és városok napsugaras arca
Tabáni templom, Krisztina körút, Tisza-part, Utcai jelenet, Őszi színek, Falusi napsütés, Téli buszmegálló, Táltos utca – csak néhány kép címe kedvcsinálóként a polgármesteri hivatal folyosógalériáján látható új kiállításhoz. Perlitzy Géza hegyvidéki festőművész akvarell- és pasztellképein a város és a táj lelke tárul fel, és szinte mindegyik alkotásán megjelenik az ember.
„Mindig nagy öröm számunkra, amikor hosszú évek óta a kerületünkben élő alkotót mutathatunk be. Bízom benne, hogy az ügyeiket intéző polgárok közül minél többen megismerik és megcsodálják Perlitzy Géza munkáit” – mondta köszöntőjében Csepreginé Volosinovszki Mária, a hivatal oktatási és közművelődési irodájának vezetője.
A kiállítást megnyitó Tamás Enikő festőművész jól ismeri Perlitzy Géza munkásságát, a Tiszaalpári alkotótáborban több éve együtt festenek. Jó szívvel ajánlotta a látogatók figyelmébe a műveket, ahogyan fogalmazott: ezt a csodát, ami felejthetetlen élménnyel ajándékozza meg a szemlélőt. A művész, mint mondta, végtelenül szerény, szinte rá kellett őt beszélni, hogy végre bemutatkozzon alkotásaival a XII. kerületben, ahol él. Képeihez úgy viszonyul, mint egy szerető édesapa a gyerekeihez: nem tud lemondani róluk. A festészet öröméért fest.
Perlitzy Géza 1942-ben született, édesapja kántortanító volt, édesanyja, akitől valószínűleg a tehetségét örökölte, laboráns. Az öttagú család szerényen élt, de a szülők ügyeltek arra, hogy a tehetséges fiúnak meglegyenek a legalapvetőbb eszközei az alkotáshoz. A Könyves Kálmán Gimnáziumban kezdett képzőművészettel foglalkozni, eljárt a Nagybányai Nagy Zoltán vezette újpesti rajzszakkörbe, a Nógrádverőcei művésztelepre, ahol kitűnő társasággal lehetett együtt. Egyszer a család jó barátja egy egész köteg rajzlapot ajándékozott neki, és ő boldogan ölelte magához a csomagot, annyira örült, milyen sokat tud majd rajzolni, festeni.
Többszöri próbálkozás után sem sikerült bejutnia a Képzőművészeti Főiskolára, mivel az akkori elvek szerint nem volt megfelelő a származása. Tehetsége mégis felszínre tört, megindult a művészet felé vezető úton: beiratkozott a kirakatrendezői iskolába, grafikusként dolgozott, majd az Iparművészeti Főiskolán elvégezte a felsőfokú tipográfus szakiskolát. Később kiállítási grafikus lett, illusztrációkat és „olyan csodálatos könyvborítókat tervezett, hogy aki kézbe vette a kötetet, egyből kedve támadt, hogy elolvassa a művet is” – emlékezett Tamás Enikő.
Iskoláiban és munkaköreiben kialakult biztos rajztudása, s amióta nyugdíjba vonult, újabb és újabb technikák elsajátítására is jutott ideje. Első nagyobb önálló kiállítása a Budaörsi Művelődési Központban volt. A művésztáborban fiatalokkal együtt alkot, a belőle áradó tudás és szerénység őket is magával ragadja.
„Perlitzy Géza tipikus városi ember, ugyanakkor, ha kiszabadul a városból, és ezt gyakran teszi, tökéletesen megtalálja a vidék lelkét is – ahogyan a kiállított képeken látható. Gazdag a témaválasztása, ritka, hogy valaki így meg tudja mutatni a nagyvárosnak azt a napsugaras arcát, amiért szeretünk itt élni” – fogalmazott Tamás Enikő, akinek kedvenc képe a Havas domboldal: szerinte olyan hangulatot teremt, hogy a néző szinte érzi a hó illatát, hallja a patak csörgedezését. 
szd
A kiállítás október 31-ig, ügyfélfogadási időben tekinthető meg a polgármesteri hivatal első emeleti folyosógalériáján (XII., Böszörményi út 23–25.).