Játékos Virányos – kaland az egész családnak
Harminc esztendővel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Virányosi Közösségi Ház. Megszámolni is nehéz lenne, hogy ez idő alatt mennyi programmal és szórakozási lehetőséggel örvendeztette meg a Hegyvidéken élőket a kulturális intézmény. A többi között ez a tapasztalat és a hatalmas lelkesedés a titka annak, hogy az első alkalommal megrendezett Játékos Virányos című program nemcsak a gyerekek, hanem a szülők és a nagyszülők körében is komoly sikert aratott.
„Sok olyan klub és foglalkozás van, aminek hosszú évek óta a Virányosi Közösségi Ház ad otthont. A hétköznapjaink igen mozgalmasak, mindig igyekszünk a kisgyermekes családok kedvében járni” – mondta el lapunknak Kovácsháziné Katona Zsuzsa, a Virányosi Közösségi Ház igazgatóhelyettese, aki azt is megemlítette, hogy az első alkalommal megrendezett Játékos Virányos elnevezésű programot hagyományteremtő céllal hívták életre.
„Hiszünk abban, hogy a családi programok tudják kinyitni a házat. Nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek és a nagyszülőknek is értékes kikapcsolódási lehetőséget szeretnénk nyújtani” – magyarázta Wittmann Ildikó, a Virányosi Közösségi Ház programszervezője. 
A két hétvégi napon mindenki megtalálhatta a számára leginkább tetsző elfoglaltságot: a dallamokban gazdag Kerekítő tippentő a babáknak és a mamáknak nyújtott feledhetetlen élményt, Danny meséi az óvodásokat hívta varázslatos kalandozásra, a szabadulószoba pedig az apukáknak tetszett leginkább, csakúgy, mint a mölkky (svéd teke), vagy az „Apamegőrző”, ahol újságot olvashattak.
„Most a Csodaceruzát szerkesztem. Lesz benne mese, színező és játék is. Már várom, hogy hétfőn az osztálytársaimnak is megmutathassam az újságomat!” – mondta lelkesen a nyolcéves Gréta, a Virányos Általános Iskola diákja. „A gyerekek sok érdekes dolgot kipróbálhatnak itt. Jó látni, hogy a lányaim élvezik, amit csinálnak” – tette hozzá Bea, Gréta és Miriam édesanyja.
– Mindig azt mondom nekik: előbb gondolkodjanak, aztán lépjenek – jegyezte meg Rollinger Károly, miközben a sakkozó fiatalok játékát figyeltem.
– Wittmann Ildikótól azt hallottam, hogy a Virányosi Közösségi Ház megnyitása óta oktatja a gyerekeket – fordultam a sakkmesterhez.
– Igen, idestova már harminc éve. Rengeteg fiatalt tanítottam, tavaly az egyik játékosomat elvitték az MTK-ba, de több olyan tanítványom is volt, aki nagymester lett, és innen, a Virányosból indult. Sikeres az Erkel Ferenc Sakk Emlékversenyünk is. A világhírű zeneszerző kiváló sakkozó volt.
– Jó látni, hogy a fiúk mekkora lelkesedéssel játszanak.
– Én annak idején futballoztam, aztán végül a sakk mellett kötöttem ki. A sakk a legigazságosabb sportág. Itt nincs olyan, hogy nem adnak meg egy tizenegyest, vagy a zsűri másképpen pontoz. Ha veszít az ember, akkor csak magát hibáztathatja – szögezte le Rollinger Károly.
„Én körülbelül két éve sakkozom. Még nem vettem részt sok versenyen, de az biztos, hogy egyszer világbajnok leszek!” – jelentette ki Barnabás, aki mestere megfogalmazása szerint „életveszélyesen jól játszik”.
Amíg lent, a kertben a nagyobbak ügyeskedtek, addig az emeleten Szalóky Ági adott telt házas koncertet, amit az alig tipegők és szüleik is élvezettel hallgattak. „Hálás vagyok a Virányosi Közösségi Házhoz hasonló intézményeknek – mondta az előadóművész, a kicsik nagy kedvence –, amelyek fontosnak tartják, hogy a gyerekeknek igényes élő zenét mutassanak.”
B. M.