Nyár végi bormustra a Jókai-kertben

A helyszín
Rendhagyó séta helyszíne volt Jókai Mór egykori istenhegyi szőlőskertje, ahol dr. Buza Péter vezette végig az érdeklődőket. Közel tíz éve újra szőlőtőkék növekedhetnek itt, amióta – 125 év kényszerszünet után – a Kadarkáink Kertjében újra terem a Kadarka, a Csóka és a Kékfrankos. Ezek fürtjeiből újjászülethetett az egykori Budai Vörös, a XXI. századi Anno. Buda hajdan legszebb szőlőskertje, amelynek pazar panorámáját a büszke tulajdonos, Jókai is lefestette, 1975 óta természetvédelmi terület, 2007 óta pedig védett történeti kert. Helyet ad a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának, itt működik a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár, valamint az egykori présházban kialakított Jókai Emlékszoba révén jelen van a Petőfi Irodalmi Múzeum is.A művelődéstörténész, főkadarnagy Buza Péter élvezetes stílusban idézte meg a nagy mesemondó alakját, aki az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán honoráriumából, 2000 arany forintért vásárolta meg az elhagyott kőbányát, tengernyi földet hozatva a „tüskönc fészekbe”, amelyet kitartó, szívós munkával virágzó birtokká alakított. „Jókai szenvedélyes kertész lett, svábhegyi szőlője a természetet értő gazda, a gondos művelés korabeli mintapéldája volt” – olvashatjuk a kertben található számos információs tábla egyikén.
Az író egykori nyaralóját, sajnos, lebontották, így a megmaradt présházban kialakított emlékszoba idézi csak a hajdani svábhegyi életet. Megcsodálhatjuk Jókai míves tulipánosládáját és felesége, Laborfalvi Róza színésznő kecses íróasztalát, sőt leereszkedhetünk a borospincébe is, ami a tikkasztó hőségben néhány perces felfrissülést jelent.„Kertész vagyok, és ez büszkeségem” – írta magáról Jókai, aki szívesen bíbelődött a gyümölcsfáival, és szeretettel gondozta a szőlőtőkéket. Olyannyira törődő gazda volt, hogy mint Buza Péter mesélte, nagy fagyok idején makulatúrával (selejtes nyomdai papírral) vonta be egyesével a szőlőtőkéket. Sikeres talajgazdálkodást is folytatott, aminek köszönhetően volt olyan esztendő, amikor kétszer is szüretelhetett, sőt megóvta kertjét a pusztító filoxérajárványtól is. Azt, hogy miért és mennyire szerette a kertjét, mondja el ő maga: „Saját termesztette paszullyal, krumplival jóllakni, rá saját szűrte karcost inni! Igaz, hogy ráment a gazdálkodásomra egy-egy regényemnek az ára, de megvolt érte a magam gyönyörűsége.” (Öreg ember, nem vén ember, 1900.)
Időskorára Jókai megvált a svábhegyi kerttől, az egykori csendes, nyugodt alkotást biztosító menedék egyre elviselhetetlenebbé vált a környékre betelepülő újabb és újabb szőlősgazdák és barátaik tivornyáitól, és balatonfüredi villájában keresett nyugalmat. Az új tulajdonosok méltatlan bánásmódjának eredményeképpen az egykori istenhegyi paradicsom lassan elvadult, a gyümölcsfák kihaltak, a szőlő tönkrement.A kezdeményezés és a megvalósulás
Dr. Buza Péter nemcsak kiváló mesélő, elkötelezett városvédő, hanem elhivatott főkadarnagy, a Kadarka Kör egyik alapítója, a budapesti szőlő- és borkultúra új fejezetének megfogalmazója. Amint elmesélte, borszerető társaival azzal a céllal alapították meg a Kadarka Kört, hogy az ismert nedűt hajdani rangjára emeljék, és újra megszülethessen Budapest egykori legendás vörösbora.
A „legyen újra jó, ami egykor jó volt” gondolatot tettek követték, és 2011 októberében a Jókai-kertben ünnepélyesen elültettek 60 győztes kadarkaoltványt, így az ország legkiválóbb borászatainak kadarkáiból megvalósult a Kadarkák Kertje. A többi között a Bodri Pincészet, a Heimann Családi Birtok és a Takler Pince Szekszárdról, Gál Lajos Pincészete Egerből, a Polgár és Sauska Pincészet Villányból, a Kétszabó Pincészet Monorról és még sokan, összesen huszonegy borászat adományozott oltványokat. Harmadik éve, hogy termőre fordult a szőlőültetvény, mondta el Buza Péter, akihez időközben kapcsolódott Nemes Tamás, a Kadarka Kör másik kadarnagya is – ő volt az, aki a kertben tett rövid túra után a vendégek poharaiba töltötte a pirosló bort.A Kadarkák Kertjének külön érdekessége az a nyolc Jókai-szőlő-oltvány, ami Kecskemétről érkezett a Svábhegyre. A Jókai-szőlő pedig nem más, mint az a szőlőfajta, amelyet még 1901-ben Zemplén megyében, Nagymihályban egy lelkes szőlőtermelő, Mathiász József nevelt ki, és a költő iránti tiszteletből nevezte el így. Néhány éve egy kecskeméti borászat ajándékaként került a Svábhegyre.

Milyen is a Hegyvidék bora?
„A szűztermés elég gyér volt – mesélte Buza Péter –, a tavalyi elég jó, ezüstérmet nyert a 2018. évi Nemzetközi Kadarka Versenyen, az ideit meglátjuk...” A bor feldolgozását, bár hagyományosan minden ősszel megtartják a Jókai-kertben a szüretet (az idén október 4-én lesz), a Megyeri–Hanti pince végzi, és mivel nem kerül kereskedelmi forgalomba, csak ritka alkalmakkor kóstolhatja meg az érdeklődő borivó.
Nem véletlen, hogy a látogatók zöme is elsősorban a borra volt kíváncsi. Csepregi Gábor, aki Kanadában él, és barátai társaságában vett részt a programon, lelkesen próbálta analizálni az Annót: „Nem vagyok borszakértő, de úgy találom, hogy ez egy félszáraz, nem nagyon testes, finom bor, amelyen érezni, hogy gonddal készítették. Olyan bor, amelyiknek lelke van.”Csikos Ildikó Pestlőrincről érkezett, mert a Kadarka Kör megalapításától figyelemmel kísérte a Jókai-kerti szőlészet sorsát, tudta, hogy már bort készítenek az itteni tőkékből, de eddig még nem volt lehetősége megkóstolni. „Nagyon jónak találom, és külön tiszteletre méltónak gondolom a társaság tevékenységét, hiszen mindenki, aki gondozza ezt a szőlőt, önszorgalomból teszi, és nem kevés munkát fordít arra, hogy ezen a nehéz talajon bor teremjen. Örülök, hogy eljöttem, és végre megízlelhettem.”Voltak olyan vendégek is, akik a „szomszédból”, két utcával arrébbról ugrottak át koccintani, mert lelkes patrióták és nagy Jókai-rajongók. És hát ki tudja, talán az ő kertjük is valaha a Jókai-birtokhoz tartozott?
A kadarnagyoktól megtudhattuk, hogy a Kadarka hagyományosan fűszeres bor, így az Anno is, amelyben elsősorban a zöldfűszerek íze dominál, éppen ezért kiváló kísérője lehet a magyaros, paprikás ételeknek, de ugyanúgy illik vadételek mellé is.
Akit pedig érdekel az Anno története, a Budai Vörös legendája, látogasson el szeptember 11-én a Hegyvidéki Kulturális Szalonba, és hallgassa meg a Szalonegyetem tanévnyitó előadását, amelyet éppen Buza Péter tart majd a Hegyvidék boráról. Újabb borkóstolásra pedig az októberi szüreten nyílik lehetőség.

FNÁ