Időutazás a 150 éves a fogaskerekűvel
A szegény Budán kevesebb mint egy éven belül sínre tették Európa egyik legmodernebb közlekedési eszközét, az átadásáról szóló újságcikk azonban egy kicsit „félresiklott”. Jókai a „költő fantazmagóriájának megtestesítését” látta benne. Megannyi történet fűződik az idén 150 éves fogaskerekűhöz, amiről most kiállítás nyílt a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményben.
A 19. században jelentős fejlődésnek indult a Hegyvidék, amely kedvelt kirándulóhellyé vált. A festői szépségű Svábhegyet és Zugligetet azonban nehezen lehetett megközelíteni. Ezért is volt fontos szerepe gróf Széchenyi Ödönnek, aki felvetette a fogaskerekű vasút ötletét.
„A véletlen oda hozott ekkor egy svájczi vállalkozót, aki megkísérté a lehetetlent, a költő fantazmagóriájának megtestesítését, egy fogaskerekű vasútnak az építését föl, a Svábhegy tetejéig” – írja Jókai Mór A Svábhegy és a Zugliget című művében, ami arra a szerződésre utal, amit 1873-ban Házmán Ferenc, Buda polgármestere a szabadalmat birtokló Niklaus Reggenbach svájci cégével kötött.
„A kivitelezéssel a svájci születésű Cathry Szaléz Ferenc mérnököt bízták meg. Az ügymenet akkor gyorsabb volt, mint mostanság, mert gyakorlatilag az első kapavágások után kevesebb mint egy évvel a Városmajorból, avagy Európa első közparkjából elindulhatott a próbaüzem, és néhány hétre rá átadták az utasforgalomnak a harmadik európai fogaskerekűt – idézte fel a különleges vasút történetét Fonti Krisztina alpolgármester a Fogaskerekű 150 című új kiállítás megnyitóján, majd egy régi terv megvalósítását is a kilátásba helyezte. – A mai napig ez az egyik leghosszabb útvonalon közlekedő, a leghosszabb fogazott pályával rendelkező fogaskerekű Európában, ám mi még ennél is hosszabb pályát szeretnénk neki: jelenleg azért küzdünk, hogy a Széll Kálmán tértől a Normafáig közlekedjen. Ez nem csak a mi »hóbortunk«, hiszen már egészen a kezdetektől, gyakorlatilag a fogaskerekű elindulásától arról cikkeztek a lapok, hogy az lenne az igazán jó, ha a Normafáig el tudna menni a jármű. 1918-ban az akkori svájci üzemeltető meg akarta valósítani, de a főváros vezetése megakadályozta. Ismerős történet, semmi sem új a nap alatt.”
Az alpolgármester a másfél évvel ezelőtti sikertörténetről is beszélt: „Végleg le akarták állítani a Hegyvidék egyik legemblematikusabb közlekedési eszközét. A tizenkettedik kerületben élők összefogásának és a harcias kiállásunknak köszönhetően sikerült megmenteni a fogast. A fogaskerekűnek olyan gondos gazdára lenne szüksége, aki elismeri annak múltját, és hisz a jövőjében. Aki ismer, tudja, hogy szívügyem a fogaskerekű. Mi mindent megteszünk azért, hogy megmaradjon nekünk, hegyvidékieknek, valamint az országnak, mielőbb megújulhassanak a pálya, a szerelvények, és hogy a Széll Kálmán tértől a Normafáig közlekedhessen, ezáltal tehermentesíteni tudja az autós forgalomtól a Normafát. A fogas a hegyvidékiek kincse. A fogas az egész ország kincse! Nem szabad hagynunk, hogy azt állítsák róla, ez egy teljesen felesleges közlekedési eszköz!”
Földváry Gergely, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője egy másik érdekes történetre hívta fel a figyelmet: „Eredetileg 1874. június 14-re tervezték a fogaskerekű átadását, azonban a három rendelt svájci gőzmozdonyból csak egy érkezett meg időben, ezért úgy döntöttek, hogy tíz nappal későbbre, június 24-re halasztják a megnyitóünnepséget. A Vasárnapi Ujság munkatársai azonban előre dolgoztak, így egy héttel a fogaskerekű megnyitása előtt örömmel számoltak be arról, hogy átadták azt. Illusztrációként a cikk mellé egy képet rajzoltak, amin fordítva látható a fogas. A rajzoló nem tudta, hogy a gőzmozdony mindig a völgynek lefelé ment, hogy véletlenül se szabaduljanak el a szerelvények.”
Dr. Schneller Domonkos, a kiállítás megvalósulásában közreműködő Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója arról beszélt, hogy a fogaskerekű megépítésekor Buda sokkal szegényebb volt Pestnél: „Ennek ellenére Európa élvonalába tartozó közlekedési eszközt honosítottak meg Budán. Azt gondolom, ez az a szemlélet, amit meg kellene próbálnunk követni most is, és nem azzal foglalkozni, hogy tíz-húsz évvel ezelőtt milyen fejlesztéseket hajtottak végre Berlinben, vagy Londonban. Azt kellene megnézni, hogy mik azok a legkorszerűbb fejlesztések, amikkel Budapestet és azon belül ezt a szűkebb városrészt, a Hegyvidéket még közelebb tudnánk hozni ahhoz az életnívóhoz és műszaki újításhoz, amik ma a világ legfejlettebb részeit jellemzik.”
BM.
A Fogaskerekű 150 című kiállítás a Hegyvidék Helytörténeti Gyűjteményben (Zugligeti út 64.) látható szerdától vasárnapig 10.00–18.00 óráig.
A fogaskerekű történetéről május 7-i és május 21-i lapszámainkban olvashatnak kétrészes cikket:
https://hegyvidekujsag.hu/archivum/2024-majus-7/szazotven-eve-szallit
https://hegyvidekujsag.hu/archivum/archivum-2024-majus-21/szazotven-eve-szallit