A Szent János Kórház ápolói nemcsak arra törekszenek, hogy szakmailag felkészültek legyenek, és a munkájukat a lehető legjobban végezzék, hanem arra is, hogy nagy fokú empátiával kommunikáljanak a betegekkel és az aggódó hozzátartozókkal – mondta dr. Takács Péter. A Szent János Kórház főigazgatójával sok más mellett az ápolók megbecsüléséről és a hivatástudat fontosságáról is beszélgettünk.
A gyógyításhoz csapatmunkára van szükség. Ápolók és asszisztensek nélkül mi, orvosok, nem tudnánk dolgozni – dr. Nyulasi Tibor, a Szent János Kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályát vezető főorvos ezúttal az ápolók nélkülözhetetlen munkájáról beszélt lapunknak.
„Az vagy, amit megeszel” – vallja Sipos József, aki egy alföldi faluban „beleszületett” a természet szeretetébe, amelyet aztán mind jobban megismert, és a mai napig is szolgál. Növényorvosként és méhészként gazdálkodik, de élete fontos része az oktatás, a jövő generációinak nevelése is. Az év agráremberének választották 2019-ben a növényvédelmi kategóriában, és – ami talán még ennél is fontosabb számára – a közönségdíjat is elnyerte. Beszélgetésünkben a munkája mellett természetesen a hegyvidéki méhlegelők is szóba kerültek.
A spárgát, ezt az elegáns és drága zöldfélét a népnyelv csirág, nyúlárnyék, lófarkfű néven tartja számon. Kezdetben csak a fehéret ismertük, amelyet halványító spárgának is neveznek, majd itt-ott felbukkant a zöld is. Ma már kedvünkre válogathatunk közülük, sőt házasíthatjuk is őket. A zsenge spárga önmagában is élvezhető párolva, főzve, olvasztott vajban megforgatva, de ha kiadósabb formában szeretnénk tálalni, akkor érdemes valami nemes húsfélével gazdagítani. Amíg a spárga primőrnek számít, elég csak egy keveset venni, és levest főzni belőle, vagy egy unalmas rizsköretet „feldobni” vele. A lényeg, hogy már üdvözölhessük az asztalunkon!
„Történeteink közreadásának egyik nem titkolt célja, hogy jó példákat mutassunk be, amik akár ötletet, akár pusztán erőt és hitet adhatnak másoknak, hogy átmenetileg négy fal között is lehet teljes az élet” – írtuk korábban lapunk e részének bevezetőjeként. Nos, erőre és hitre is nagy szüksége volt az alábbi történet lejegyzőjének, de mint láthatjuk, egyiknek sem volt híján, így családjával együtt új tapasztalatokkal gazdagodva, lélekben és szeretetben is megerősödve hagyhatja majd maga mögött ezeket a „történelmi időket”.
A járvány idején online térben állítanak ki a hegyvidéki képzőművészek is. Véghseő Klára festőművészt, a Galéria 12 Egyesület tagját kérdeztük, hogyan él a karantén heteiben.
Mostanra már a pedagógusok és a diákok is megszokták az online oktatást. Szutter Hanna, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium tanulója arról is beszélt, hogyan zajlik a tanítás a gyakorlatban.
Csatai M. Nimród 6. évfolyamos a Kós Károly általános iskolában. Bízik abban, hogy még találkozhat személyesen az osztálytársaival, szeptembertől ugyanis egy hatosztályos gimnáziumban folytatja a tanulmányait. A kiváló tanulóval arról beszélgettünk, milyen változásokat hozott az életében a távoktatás, és hogyan éli meg az iskolai kapcsolatok időszakos hiányát.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy manapság szinte minden gyakorló pedagógus egy kicsit felfedező is, hiszen a diákokhoz hasonlóan egyik pillanatról a másikra csöppentek a digitális oktatás világába. Fokozottan igaz ez a kémiára, ahol különösen nagy a szerepe a tapasztalati tanulásnak. Szerencsére van megoldás – erről is beszélt Pailinger István, a Zugligeti Általános Iskola kémiatanára.
Aki nem pedagógusként dolgozik, valószínűleg nem is sejti, mennyivel több munkája lett egy iskolai tanárnak a távoktatás bevezetése miatt. Pedig bőven van tennivaló – egyebek közt erről is beszélt lapunknak Borbély Judit, aki a Városmajori Kós Károly Általános Iskolában felső tagozatosoknak tanít magyar nyelvet és irodalmat, valamint matematikát.