Több mint negyven éve él és alkot a Hegyvidéken. A Galéria 12 Egyesület alapító tagja, a jelenlegi, Az ünnep fénye című közös karácsonyi tárlaton a „Szent család” című képével szerepel. Három lánya közül kettő festőművész, legnagyobb unokája grafikus. Véghseő Klára képzőművésszel régi és mostani karácsonyokról is beszélgettünk.
Skardelli György építészt sok öröm érte ebben évben, személyes és szakmai téren egyaránt. A Hegyvidék díszpolgára lapunk kedvéért felidézte gyerekkori karácsonyi emlékeit, és arról is beszélt, miként éli meg, hogy hó borítja kedvenc kirándulóhelyét, a Normafát.
Háborús időkben nőtt fel, több légitámadást is túlélt. Francia–német szakon szerzett tanári diplomát, de mire végzett, addigra már szinte sehol sem oktathatták a nyugati nyelveket. A táncosok elismertségéért küzdött, ám akkoriban még csak kevesen hittek a változásban. Azonban – ahogy ő fogalmaz – nincsenek véletlenek. Horváth Károlyné Dórával, az Állami Balett Intézet gimnáziumának egykori igazgatójával beszélgettünk a hazai táncművészet történetéről, világhírű tanítványokról, az ünnep lelkéről, az első Diótörő sikeréről, sőt, azt is elmesélte, milyen ajándék varázsolja igazán különlegessé a karácsonyát.
Ötévesen kezdett hegedülni, miután meghallották hintázás közben énekelni. A Bartók Rádió szerkesztő-műsorvezetőjeként és a Solti György Zeneiskola Vonószenekarának vezetőjeként nemcsak rangos hangversenytermekben, hanem itt, a Hegyvidéken is rendszeresen találkozhatunk vele. Bolla Milán mesélt nekünk a közös zenélés csodájáról, az idilli karácsony titkáról és egy olyan különleges „hangszerről”, amivel bárhol és bármikor zenélhetünk.
A síugrás nem tartozik a tipikus magyar sportágak közé, így ma már szinte hihetetlennek tűnhet, hogy egykor komoly síugró élet folyt a Normafánál. Itt rendezték meg az első magyarországi síugró versenyt, és jó ideig hatalmas népszerűségnek örvendett a sportág. Számos nemzetközi viadal zajlott itt, sőt, még nyáron is lehetett ugrani a különlegesen átalakított, műanyag pályás sáncon. Egészen az 1990-es évekig volt lehetőség a síugrásra, ám a sáncok elbontásával mára ennek nyoma sem maradt.
Gyurta Dániel olimpiai, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok, Kós Hubert világ- és Európa-bajnok, Sztankovics Anna ifjúsági olimpiai bronzérmes – kiváló magyar úszók, akik fiatal gyerekként Perjámosi Katánál pallérozódtak. Az utánpótlásedző öt éve a Hegyvidéken is dolgozik, és ünnepi beszélgetésünkben úgy fogalmazott: a sikert nem mindig eredményekben kell mérni.
Nemcsak a kötelező úszásoktatásokon, hanem a különböző délutáni tanfolyamokra is rendre megtelnek a hegyvidéki uszodák gyerekekkel. Számukra szervezett Mikulás Kupát a Városmajor utcai Hegyvidéki Sportközpont és a MOM Sport is, hogy egy vidám program keretében megmutathassák a tudásukat. A játék sem hiányozhatott, és akinek kedve tartotta, barátságot köthetett a Mikulással.
Az egyre borúsabb jövőképek árnyékában örömteli módon szaporodnak a fenntarthatóbb, zöldebb, jobb megoldást kínáló lehetőségek. Az egészségtelen és szennyező gyorséttermi kínálat helyett rendelkezésre áll a slow food, a környezetterhelő nyaralás „zöld” változata a slow tourism, és van a fogyasztás fokozása helyett lassulásra, feltöltődésre hívó karácsonyi mozgalom is. Jó volna – mondhatnánk –, de ott a család, és különben is, egy évben csak egyszer van karácsony, legalább akkor lehessen jólesően lazítani… Lehet! Ehhez adunk néhány ötletet.
A jegesedés miatt balesetveszélyessé váló járdákat gyorsan „kezelni” kell, de nem mindegy, hogy mivel. A fákat károsító hagyományos sózást jogszabály tiltja, szerencsére azonban több környezetbarát alternatíva is rendelkezésünkre áll.
Mindnyájan egyetértünk a mondókával: „szebb a páva, mint a pulyka” – mégis a pulykát választjuk. Félretéve a tréfát, a szokások nagyon is meghatározzák az ünnepeinket, különösen ami az ételeket illeti. A hal és a pompás sült vagy töltött pulyka a karácsonyi menü elmaradhatatlan része. Az, hogy az elkészítési módjukon kell-e, tudunk-e változtatni, rajtunk múlik. Az újítás igénye ugyanis legtöbbünkben rendre felmerül. Lehet, hogy csak egy-egy fogás erejéig kell az ételsort módosítani, de az is egy megoldás, hogy az új fogásokat az ünnepek közötti napokon próbáljuk ki. Ha pedig beváltak, jövőre már az ünnepi menübe illeszthetjük.
A hegyvidéki polgárok biztonsága kiemelten fontos, ennek szellemében az idén is 5 millió forintot utalt át a Budakeszi úti tűzoltó-parancsnokságnak a Hegyvidéki Önkormányzat. A támogatás egy része a hegyvidékiek nyugalma felett őrködő tűzoltók jutalmazását segíti, a személyre szóló elismerések átadásában Fonti Krisztina alpolgármester is segédkezett.
Gyönyörű, vastag hótakaróval borított táj fogadta azokat a híveket, akik részt vettek a Szent Anna-réti Boldogságos Szűz Mária Világ Győzelmes Királynője engesztelőkápolna avatóünnepségén. Az adományokból felépülő kis szentélyt a szeplőtelen fogantatás ünnepén áldotta meg dr. Erdő Péter bíboros.
A családokról történő gondoskodást is kiemelt feladatának tekinti a Hegyvidéki Önkormányzat, amely ennek szellemében több játszóteret is építtet 2024-ben – hangzott el a civil tagokból álló Hegyvidéki Útfejlesztési Testület legutóbbi ülésén. Ezen a negyedik negyedév jelentősebb út- és játszótérjavítási, -felújítási munkáiról, valamint a küszöbön álló fejlesztésekről is szó esett.
A fenntartható, környezetkímélő közösségi közlekedés fejlesztése elsődleges célja a Hegyvidéki Önkormányzatnak, most pedig reális lehetőség nyílt a fogaskerekű vasút felújítására és nyomvonalának meghosszabbítására egy uniós pályázat révén. Erre hívta fel a figyelmet Fonti Krisztina alpolgármester abban a levélben, amit Karácsony Gergely főpolgármesternek írt.
Közel 1 tonnányi termést takarítottak be a Böszikert ágyásgazdái az elmúlt szezonban, ami elképesztő mennyiség ahhoz képest, hogy ez még csak az első év, a tanulóidőszak volt. A fenntartható városi növénytermesztés egyik iskolapéldája lett a Böszörményi úton ideiglenes jelleggel kialakított közösségi kert, aminek eddigi eredményeit a polgármesteri hivatalban megtartott szezonzáró kertgyűlés összegezte.
„Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.” Ez a mindenki számára követendő gondolat vezérelte egész életében Albert Schweitzert. A Nobel-békedíjas teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos – amellett, hogy kórházakat épített Afrikában – az árva, elhagyott gyerekek számára falvakat hozott létre a világháború után Svájcban, Ausztriában és Németországban. Az önzetlenség magasztos példája az övé, és ez napjaink sokszor öncélú világában, amelyet háborúk, viszályok sújtanak, különösen nagy érték. Ezért is annyira örömteli, hogy a hegyvidéki diákok az idén sem feledkeztek meg a hiányt szenvedő társaikról, és követték Schweitzer példáját. Nagy lelkesedéssel és tenni akarással csatlakoztak valamelyik országos adományozóakcióhoz; szeretetcsokikat küldtek, játékokkal teli csomagokat készítettek, rajzoltak és díszítettek, hogy így tegyék személyessé ajándékaikat.
Kígyózó lámpafüzérek, a körhinta csillámló fényei és a szerényen pislákoló adventi gyertyaláng öltöztetik ünnepi díszbe a Hegyvidék karácsonyi vásárát. Nemcsak az egyedi kézműves portékák és a forrón illatozó ínyencségek, hanem a családias hangulatú programok miatt is érdemes ellátogatni a Városháza térre. Óvodások és iskolások műsorai, meseelőadások, koncertek és más egyéb közösségi események teremtik meg az együttlét örömteli pillanatait advent időszakában.