Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

A játék kardtól az olimpiai dobogó tetejéig

Tanulni nem szeretett, a csapatsportokhoz túl önfejű volt, viszont már hatodikos korában kijelentette, hogy márpedig ő a vívásban sikeres lesz, és hiába mondanak mást a szülei, az edzője, az élsportból fog megélni. Koch Máté szavatartó ember, hiszen az idén Párizsban olimpiai bajnok lett a férfi párbajtőrcsapattal. Sőt, megígérte, hogy legközelebb egyéniben is aranyérmet szerez. A tősgyökeres hegyvidéki sportoló ünnepi interjúnkban számos személyes „titkot” megosztott velünk, a többi között elárulta, hogy karácsonykor a mai napig bezárkóznak a testvéreivel, és csak a csengettyűszóra bújnak elő.

A hagyományos kezdettől az édes fináléig, a megszokottól eltérve

A karácsonyfa-állítás és a halevés szokása alig százötven éve honosodott meg nálunk, mégis úgy tűnik, mintha ősi hagyományaink közé tartozna. Vétek lenne változtatni rajta, hacsak annyit nem, hogy ponty helyett valamilyen különleges tengeri halat választunk: például lazacot. Szilveszterkor és Újév napján pedig, amikor nem tálalhatunk halat, mert elúszik a szerencse, sem szárnyast, mert az hátrafelé elkaparja, sem nyulat, mert az elfut vele, kötelező a malac, aki bárhonnan kitúrja a jólétet, a gazdagságot garantáló kincset. Ropogós malacpecsenye helyett azonban töltött lapocka formájában is asztalra kerülhet. Ne feledkezzünk meg a vegetáriánusokról sem, kedveskedjünk nekik a látványos gombás rakottassal, a bejgli helyett pedig jöhet a meghökkentően mutatós flódnitorta!

A pillanat és a gondolat művésze

Nézni, látni, láttatni, miközben a valóság és a képzelet peremén egyensúlyoz – ez a fotográfus egyik legfontosabb feladata Eifert János szerint. A Balogh Rudolf-díjas fotóművésznek Képzelet és valóság címmel látható most reprezentatív válogatása a Hegyvidéki Kulturális Szalonban.

A budapesti ostrom napjai 1944–45 (1.) - Fekete István vészterhes karácsonya

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1944 karácsonyán Budapest lakói nem békére ébredtek. A háború elérte a fővárost, a budai hegyek lankáitól a belvárosig mindenütt félelem és rettegés uralkodott. A szovjet csapatok térnyerése, a város körülzárása, a németek és a magyarok harca, a nyilasok vérengzése és garázdálkodása, az emberek túlélésért folytatott mindennapi küzdelme történelmünk egyik legtragikusabb, legsötétebb fejezete. A karácsony, a szeretet és az összetartozás ünnepe fájdalommal, vérrel, halállal egy lapon említve került be a históriás könyvekbe. Most kezdődő cikksorozatunk naplók, személyes beszámolók, korabeli dokumentumok és Ungváry Krisztián Budapest ostroma című kötete segítségével idézi fel az 1944 decembere és 1945 februárja közötti eseményeket. Az első részben Fekete István, a Sashegyen élő író naplótöredékeit és írásait adjuk közre, amelyek megrázó hitelességgel, mégis gyönyörű irodalmi köntösben örökítik meg a budapesti ostrom halálos szorításában töltött utolsó decemberi napokat.

„Mindenkinek meg kell főznöm a karácsonyi kedvencét”

Az Így szerettek ők című könyveivel robbant be a köztudatba. A hazai irodalmi nagyságok háromkötetnyi magánéleti titka után sorra jelentek meg munkái, legutóbb a magyar írók és a gasztronómia, valamint az írók, művészek és kávéházaik témakörben. Nyáry Krisztiánnal, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatójával, a Magvető Café irodalmi kávézó művészeti vezetőjével arról is beszélgettünk, hogy mit olvas, mit ír a karácsonyi szünetben.

„Megérezzük, hogy lelki tágasságban élünk”

A hitvalló közös éneklés teremtette meg mindenkor az ünnepet Harmath Artemisz családjában, számára pedig karácsony az olvasás időszaka is. Az irodalomtörténész, kritikus, Térey János író özvegye két kisfiával, Ágostonnal és Zsigmonddal a Hegyvidéken él. Beszélgetésünkben a gyerekkortól a jelenig jutottunk.

Műhely és otthon, közösség és család

„A fél város a családom” – mondja Finta László, aki épp negyedszázada hozta létre a minőségi kulturális programoknak helyet biztosító Nyitott Műhelyt a Ráth György utcában. A műhely, ami nemcsak közösségi tér, hanem a szó szoros értelmében vett igazi otthon, nemrég kapta meg a főváros Pro Cultura Urbis díját. Elismeréséről, a bőrművesség és az irodalom iránti rajongásáról, a magánélet és a közösségi lét szokatlan szimbiózisáról beszélgettünk az emberek és alkotói műfajok sokaságát befogadó tér teremtőjével karácsony ünnepe előtt.

„Saját magunk számára kialakítottuk a varázslatot”

Valószínűleg kevesen tudják, hogy a Hegyvidéki Kulturális Szalon alig egy hónapja ott dolgozó új munkatársa, programszervezője egy többkötetes kortárs magyar író. Maros András a Puff című novellagyűjteményével robbant be az irodalmi életbe 2001-ben, később regényeket, színműveket, forgatókönyveket is írt. Egyébként közgazdász a végzettsége. Magyarországon, Hollandiában, az USA-ban, Angliában tanult, emellett volt már – most idézet következik a Wikipédiáról – „címügynök, mikrochipeket lézerrel megjelölő betanított munkás, takarító, angolnyelv-tanár, matematikatanár, utcai hegedűs, utcai furulyás, utcai újságárus, festő-mázoló, teniszező, teniszedző, teniszütő-húrozó, sportszertáros, kínai bolt áruszállító sofőrje (majd üzletvezetője, majd ismét áruszállító sofőrje, majd személyzeti igazgatója, majd tolmácsa, majd ismét áruszállító sofőrje), később reklámszövegíró, kreatívigazgató.”

Szaffi már a vadonban ünnepel

Szaffi és Szerénke ment, Lukrécia és Merlin viszont maradt. Ahogy az egész év eseménydús volt, úgy az ünnepek sem ígérkeznek unalmasnak a Budakeszi Vadasparkban. A kifutók ugyan sok mindent látni engednek, ám a szakmai munka egy része észrevétlenül, a háttérben folyik.

Az első lépések a szivacs-Hegyvidék felé

Egy összetett és szerteágazó program kezdeteként elkészültek az első mikrotározók a Hegyvidéken, amelyek csökkenteni tudják a városi villámárvizek és elöntések kialakulását. A kárenyhítés mellett a felfogott vízmennyiség észszerű hasznosítására is kiterjed a most kiépülő rendszer.

„A tanítást nem lehet megunni!”

Nyitott, támogató, befogadó, egyszerre újító és a hagyományokat is megőrző iskola a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium. Mindebben nagy szerepe van Patkó Lajos igazgatónak, aki tizenhat éve vezeti az oktatási intézményt, és kiemelkedő munkája elismeréseként nemrégiben életműdíjat kapott az önkormányzattól. Pályájáról, a tanítás szépségeiről és sok egyébről is kérdeztük őt.

Gyermekajándékok nem csak gyerekeknek

„Minden ajándék, amit adnak, még ha kicsi is, valójában nagyszerű, ha szeretettel adják” – így ír Pindarosz, az ókori görög költő, akinek a gondolata még időszerűbb karácsonykor. Ez a nagyszerűség jellemzi a hegyvidéki diákokat, akik minden évben csatlakoznak a rászorulók részére szervezett gyűjtésekhez. A gyerekek nemcsak a családokra és kortársaikra, hanem a segítségre szoruló állatokra is gondoltak.